Miklós
-7 °C
2 °C

Blöff és bűnhődés

2003.08.26. 08:45
Az amerikai kultfilmes megpróbálja lekoppintani a nagy, magyar világfájdalmat, de felsül. Kiderül, hogy az Unicum és a téliszalámi mellett Tarr Béla is igazi hungarikum.
A kezdetektől tudni lehetett, hogy Tarr Béla, a negyedórás snittek, a néma tekintetek és a sárban gyaloglás filmese felkerül a szofisztikált mozirajongók, továbbá a művészieskedő pozőrök zászlajára. Az sem meglepő, hogy a hét és fél órás Sátántangó rendezőjét ugyanezen okokból felszegezték a cinikus médiaértelmiség céltáblájára is. Röviden, Tarr eredeti filmrendező, de nem egy Quentin Tarantino, akinek fogásaival filmes generációk igyekeznek a siker felé.

Így aztán a sors tréfájának tűnhet, hogy Tarr kelet-európai, zsíros földben gyökerező munkássága éppen ott talált követőre, ahol az abszurd nem véres, inkább tréfás dolgokat jelent, és ahol nem a kilátástalanság a történelmileg igazolt létállapot. Az amerikai kultrendezőre, Gus Van Santre ugyanis, saját állítása szerint, olyan mély hatást gyakorolt a magyar rendező két alkotása, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák, hogy megfogadta: ne lásson filmet addig, míg maga nem forgat egy hasonlót.

Vezeklés Elsőre nehéz eldönteni, hogy az Otthonom Idaho és a Drugstore cowboys rendezőjének önmegtartóztatása valamiféle vezeklés, vagy az elmélyülés eszköze volt. A válasz a Gerry megtekintése után azonban egyértelmű:

Vezeklés

Hogy mi volt a vétek, és hogy miért kell a nézőnek is bűnhődnie, nem derül ki a filmből. Mint ahogy az sem, miért indul el a Gerry két főszereplője a sivatagban, miért sétálnak olyan közönyösen, és miért maradnak hasonlóképpen egykedvűek, mikor eltévednek? Miért nem gondolkodnak, ha túl szeretnék élni, ha meg nem, miért gyalogolnak fel-alá?

Gus Van Santen nem a feszes történetvezetést kérem számon. Példaképe, Tarr Béla éppen azáltal alkotott különlegeset, hogy rámutatott: gesztusokból, arcokból, hétköznapinak tűnő képekből, sivárságból is felépíthető egy film világa. A rendezőnek ilyen esetben nem csavaros sztorival, esetleg a robotok mindent eldöntő csatájával kell feszültséget teremtenie, hanem a jelentéktelen mozzanatok ritmusával, és a finoman komponált felvételekkel. Amelyek érvényesüléséhez értelemszerűen több idő kell. A Sátántangó esetében például 450 perc.

Pedáns amerikai

Félek leírni, annyira közhelyes, de az amerikai rendező Tarr megközelítéséből csak a nyilvánvaló tényeket volt képes megragadni. Ahogy nyilatkozataiban egyszerűen Bélának nevezi amúgy sosem látott mesterét, szem elől tévesztve a magyar nevek sajátosságait, ugyanúgy siklott át a magyar rendező filmjeinek mélységén is. Forma és tartalom úgy lett itt összetévesztve, mint Tarr Béla kereszt- és vezetékneve.

Eltévedtünk baze Van Sant pedáns módon gyűjtötte egybe a Tarr-filmek jellegzetességeit: életunt arcokat, hosszú gyaloglást, kopár tájat, letargikus zenét, világfájdalmat. A különbség annyi, hogy a Werckmeister, a Sátántangó vagy a Kárhozat lassú snittjein mélázva a néző egy idő után felfedezi a szimplának tűnő képek visszafogott szépségét és tervezettségét.

Blöff

A Gerryben a legtöbb ilyen felvétel azonban blöff. A rendező nem érzi a táj lényegét, életét valószínűleg nem a sivatagban élte le, az nem érinthette meg őt.

A sivatag kopár, és kopárak a benne mozgó alakok is, ennyi jut eszébe Van Santnek a témában. A szereplők ugyanolyan leszedáltak két nap szomjazás után, mint mikor még az autóban ültek. Sem bennük, sem köztük nem változik semmi a megpróbáltatások során.

Gerrynek vontatottsága ellenére, vagy még inkább emiatt, vannak azért emlékezetes jelenetei, hiszen 100 percnyi sivatagi filmbe óhatatlanul belekerülnek szép felvételek is. Ezek egyike a két főszereplő, Matt Damon és Casey Affleck profilból vett gyaloglása. A járás ritmusával való játék azonban szerzői jogi kérdéseket is felvethet, mivel ugyanezt, pontosan ugyanígy már leforgatta Tarr is, legutóbbi filmjében.

Van Sant a két szereplő hajnali vánszorgásában talált magára. A zöldes fények, a vígmihályos zenétől elszakadó, túlvilági effektek, az alsó kameraállás elementáris erővel fogalmazza meg a céltalan utat a semmiből egy másik semmibe. De aztán ez a rész is túl hosszúra nyúlik, és a lapos befejezés után a néző azzal a jóleső érzéssel állhat fel, miután felébresztették a szomszédai, hogy Tarr Béla igazi hungarikum. A semmibe tartó, fásult menetelést nem lehet másolni, ez igaz, magyar vonás. Nem veheti el tőlünk senki.

Gerry

Színes feliratos amerikai filmdráma, 103 perc, 2002
rendező: Gus Van Sant
forgatókönyvíró: Matt Damon, Casey Affleck
operatőr: Harris Savides
zene: Arvo Pärt
producer: Dany Wolf
vágó: Casey Affleck, Matt Damon, Gus Van Sant

szereplők:
Casey Affleck (Gerry)
Matt Damon (Gerry)

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.