Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Az 1980-ban készült animációs film készítői egykor az akkori képzőművészeti és filmes hagyományokat kívánták megújítani. Példa nélküli volt, hogy nem mesét, hanem társadalomrajzot vittek animációs filmre. Újítás volt, hogy a zene fontos dramaturgiai szerepet kapott a műben. Szokatlan volt, hogy egy képzőművész - a rendező: Kovásznai György - profi animációs filmet hozott létre, és nem festményeit keltette életre.
De a Habfürdő újra bemutatása 2000-ben nem ezek miatt időszerű. Sokkal inkább azért, mert társadalmunkban húsz év alatt, úgy tűnik, csak a külsőségek változtak. Ma is vannak főhivatású nők - karrierkurvák -, csak nem Hajdú mosógépet, hanem Bosch fékezett habzásút kapnak nászajándékba. A kiöregedett élsportoló nem Ford Capriban ülve járja végig alkoholizmusa mindennapos stációit (pubjait), hanem négykettesinnyektorostédéíbe, könnyű fémfelnivel. A tehetségtelen, majdnem-művész széplélek pedig kirakatrendező helyett manapság inkább dizájnernek hívatja magát.
A Habfürdő a mai néző számára is élő film. Olyan embertípusokat, szituációkat mutat be, amelyek napjainkban is léteznek. A forma, a filmes megoldások pedig továbbra is újdonságot, felüdülést jelentenek a nézőnek. Ma is szokatlan és groteszknek hat a pop-artban tartott szobabelső, szórakoztató és hatásos az önkívület expresszionista megjelenítése, egy mai manga sorozat pedig csak szeretne olyan erotikus lenni, mint Kovásznai női főszereplőjének időnként előbukkanó melle.
|
| Ma is vannak karrierkurvák |
A kérdés csak az, hogy a Habfürdő aktualitása a film zsenialitásának, a remekművek örökérvényűségének, vagy inkább az utóbbi két évtized csököttségének következménye-e. No meg, hogy ha 1980-ban nem tehette, vajon ma ,,meggyógyít-e, minket majd a múlt kísértete?"
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
