Mária
-6 °C
-2 °C

Félek

2000.11.04. 20:24
A vígjáték akkor jó, ha röhögünk rajta, a filmdráma akkor, ha nem. A szappanoperát akkor szeretjük, ha kellemesen feloldódunk benne, a horrorfilmet akkor, ha félünk tőle. E logika alapján a Ház a kísértethegyen akkor lenne szerethető, ha egyenesen rettegésre adna okot. De röhögnünk kell, mint egy vígjátékon, úgyhogy nem szeretjük.
Ezen inkább csak vinnyogva kuncogni lehet
A gazdag és a filmkészítők szándéka szerint démonikus vidámpark-tulajdonos születésnapi partit rendez enyhén pszichopata felesége tiszteletére egy harmincas évekbeli elmegyógyintézet épületében. A házban sok borzalom történt korábban, de ennek egyetlen élő tanúja sincs, mert egy tűzvész során mindenki elpusztult. Az események során a falak egyre érzékletesebb módon tárják fel titkaikat.

A történet baljós, azonban csak hibátlanul megcsinálva válna igazán félelmetessé. Ez pedig A ház a kísértethegyen című 1958-as klasszikus rémfilm újdonatúj remake-jében elmaradt.

Egyetlen ház még egy elmegyógyintézet falai sem válnak ugyanis pusztán a pislákoló villanykörtéktől és a fekete festéktől ijesztővé. A vidámpark főnöke nézhet akármilyen gyűlölködő szemekkel feleségére, ha előéletükről nem tudunk semmit, nem fogjuk félteni az asszonyt. És lehet akármilyen szimpatikus egy fekete férfi-szőke nő páros, nem fogjuk véresre rágni körmeinket, ha nem érzékeljük, hogy veszély fenyegeti őket. Az alkotók megspórolták a dramaturgiai körítést, a történet érzékletes felvezetését, és csak a lényegre, az öncélú vérfürdőkre és a minél tökéletesebb dolby hanghatás kialakítására fektettek hangsúlyt.

Mindezek tetejébe a nagy számnak a halottak szelleme, a megtestesült gonosznak speciál-virtuál-digitál megjelenítése számít - gyaníthatóan az effekt készítők erre a legbüszkébbek , holott egy balmazújvárosi révparti fortocskából összevágott VHS-projekciójának színvonalát sem közelíti meg. A film megtekintése közben tehát félni nem, inkább csak vinnyogva kuncogni lehet.

A moziból kijőve azonban mégis félek főként attól, hogy a mai remake boom huzatában nem ez az első filmklasszikus, amit ilyen megalázó igénytelenséggel forgattak újra, és nem is az utolsó.

Színes feliratos amerikai horror
96 perc, 1999
Rendezte: William Malone
Szereplő(k):
Geoffrey Rush (Steven H. Price)
Famke Janssen (Evelyn Stockard-Price)
Taye Diggs (Eddie Baker)
Peter Gallagher (Donald W. Blackburn)
Chris Kattan (Watson Pritchett)
Ali Larter (Sara)