Vilma
-8 °C
3 °C

Repkedő harcosok és a kínai István, a király

2004.05.06. 20:11
A legdrágább és legszebb kínai kardfilm a repkedő harcosokról, akiket egy legendás császárért mészárolnak le. De az is lehet, hogy a kommunisták keze van a dologban.
Mit várhatunk egy olyan filmtől, aminek már a kezdő kockáin népviseletbe öltözött kínaiak verekszenek egy kolostor udvarán? Nyilván előkerül majd néhány vallejo-festményre illő kard, lándzsa, később pedig egy ősz hajú mester is, aki lebegés közben akkora rúgásokat osztogat, mint ide a Józsefvárosi piac.

Ha mindez gyönyörűen fényképezett bambuszerdőben, sejtelmes hegyek és vörös homokdűnék közt zajlik, akkor másodvonalbeli, történelmi verekedős film helyett valami olyasmit kapunk, mint a Tigris és sárkány volt.

Tekintse meg képeinket!
Vagy mint amilyennek a Hős című kínai filmet gondoltam: szerepel benne nagy uralkodó, életére törő bérgyilkosok, meg persze - még ez is - egy Névtelennek hívott hős, aki önszorgalomból meg akarja védeni a császárt a bérgyilkosoktól.

Egy kínai kínából

Névtelen elmeséli az uralkodónak, hogyan győzte le sorban az életére támadó gonoszokat. Nem meglepő, tízméteres ugrások, kardozás és misztikus körülmények közt történt az eset. A flashback leszámolásban csak az a szokatlan, hogy a felvételek nem egyszerűen szépek, a szépség hollywoodias, súrló fényekből és festői tájból digitális utómunkával összeszerelt értelmében. A kompozíciók finoman kimunkált keleti festményekre emlékeztetnek.

Nem tudom, mit gondolhat a kínai néző az esőfalon áttörő kardművészről, a háta mögött lassan megtelő vízfogóedényekről, vagy a nyílzáporban állhatatosan dolgozó kalligráfusokról. Itt közép-Európában a látvány azonban az ősi Kína utánozhatatlan hangulatát árasztja. Az autentikus atmoszféra egyébként érthető, hiszen végülis egy kínai rendező, az eddig inkább társadalmi és emberi drámában utazó Yimou Zhang filmjéről van szó.

Amikor két harcos összecsap a kavargó falevelek közt, amelyek ráadásul sárgából vörösre váltanak, már tudható, hogy nem egy szimpla nagyköltségvetésű vuxia-szuperprodukciót nézünk.

Az álkínai bölcsességek verme

E felismerés pillanatában persze joggal sápad el a legedzettebb filmfogyasztó is. Ha egy keleten játszódó film több akar lenni, mint jól koreografált pofozkodás, sorsszerűen esik az alattomos, bambusztüskékkel bélelt csapdába: az álkínai bölcsességek vermébe. Ahol a lökdösődések közti szünetben olyan magvas gondolatok mérnek csapást a nézőre, mint hogy találd meg a békét legbelül , vagy önmagadat hajlítsd, ne a kanalat.

A Hős rendezője, Yimou Zhang az ezotéria helyett azonban inkább megidézi Kuroszava klasszikusát, a Vihar kapujában címűt, amelyben egy szamuráj meggyilkolását mesélik el a szemtanúk, pont annyiféleképpen, ahányan vannak.

A kínai császár ugyanis nem hiszi el Névtelen történetét, és előadja saját verzióját az állítólagos leszámolásról. A néző ezután sem dőlhet hátra, mert végül egy harmadik változatban is látjuk a három legendás harcos, Törött Kard, Repülő Hó és Végtelen Ég elpusztítását.

Vörös és zöld

Unalomról az ismétlések ellenére sincs szó. Nem csak három történetet, hanem három látványában is különböző világot látunk. A Hős története szenvedélyes vörös és sárga árnyalatok közt játszódik, a császár fémes kék színű világról beszél, az igazság pedig hűvös fehérben és zöldben jelenik meg. A történet jelenideje pedig, racionalitásról tanúskodva, fekete.

Klikk a képre!
Kuroszava egyébként nem csak a párhuzamos sztorik, hanem a vizuális bravúrok kapcsán is eszünkbe juthat. Míg azonban a Káosz különböző színű zászlók alatt mozgó, hangyabolyként nyüzsgő, egybeolvadó és különváló seregei csak néhányszáz statisztát mozgattak meg, a Hős csatajelenetei leginkább a Gyűrűk urához hasonlítanak. Igaz, itt a szereplők molekulákból állnak, nem pedig binaritásokból.

Hősök nélkül könnyebb

Yimou Zhang filmjét már eddig is agyon dicsértem, pedig még nem esett szó a befejezésről, ahol a történetszálak a jelenbe érve összefutnak, a színek komor tónusoknak adják át helyüket, és kiderül, a Hős valójában nem kínai kardozósfilm, hanem egy film, amiben mellesleg kínaiak kardoznak.

Valójában pedig a hősszerep lehetetlenségével szembesülünk. Avval, hogy kultúrától függetlenül a Föld minden pontján tisztelt hősök még akkor is a béke és fejlődés ellenségei, ha éppenséggel az igazságot képviselik. A békének ugyanis nem erkölcsre, hanem tömegekre van szüksége.

Yimou Zhang küzdelmes pályája és kapcsolata a kommunistákkal
Az 53 éves rendező pályája sokak szemében a kínai kommunista rendszer mindent és mindenkit megtörő erejétpéldázza. Az optimistábbak azonban úgy látják, a nemzetközi sikereket elérő, Cannes-ban, Berlinben, Velencében és a Sundance-en is díjazott filmes megtalálta a módját annak, hogy a szigorú cenzúra körülményei közt is szabadon alkothasson.

A törekvő hazaáruló

A társadalom pereméről indult rendező munkái a kelet-európai szemszögből nézve mindkét elméletet alátámasztják. Zhang, mivel apja harcolt a kommunisták ellen, egy hazaárulók számára létrehozott gettóban nőtt fel. Rövid főiskolai kitérő után, a Kulturális forradalomnak köszönhetően egy gyapjúüzem éjszakai portásakén kapott állást. A legenda szerint keresetét véradásból kiegészítve vásárolt magának fényképezőgépet.

Néhány természetfotóját mostohatestvére becsempészte a kulturális miniszter asztalára, akinek annyira megtetszettek a felvételek, hogy Zhangot bejuttatta egy fotós iskolába. Miután fény derült származására, távoznia kellet, de végül - jobb híján - a rendezői szakon sikerült megkapaszkodnia.

A megtérés

Már bemutatkozó alkotása, a Sárga föld is nemzetközi figyelmet kapott, igaz, Zhang itt még csak operatőrként működött közre. További filmjei Amerikától Európán át Japánig nyertek díjakat, miközben a kínai kritikusok fanyalogva fogadták munkáit, mondván, Zhang túlságosan sok figyelmet szentel a feudális múltnak és a jelen periférián mozgó, szegény rétegeinek.

Pozitív fogadtatásban csak tizedik, 1999-ben készült filmje részesült. Minden bizonnyal azért, mert az édeskés hangvétel és a happy end tompította a történet társadalomkritikai élét. Következő munkájában, amely egyébként a méltóságukért harcoló munkásokról szól, felsőbb kérésre hajlandó volt a fő karakterek átírására is, állítja a Time magazin.

Zhang karrierje innentől hazájában is felfelé ívelt. Zsíros falatként megkapta a Pekingi Olimpia és a 2010-es Shanghaji expo reklámfilmjeinek rendezési jogát, ezek mellett pedig balettot és operát is rendezhetett.

István a király

Sokan úgy vélik, hogy a Hős című szuperprodukció is csak azért készülhetett el, mert a nonkonformista rendező végül behódolt a diktatúra államgépezetének. Egyes kritikusok szerint Zhang és egyúttal Kína legnagyobb szabású filmjének története az államszocialista rendszer burkolt igazolása, valahogy úgy, ahogy az István a király feküdt le a Kádár-reszimnek.
Bővebben a Hősről és a kommunistákról>>>

A rajongók azonban nem értenek egyet a váddal, és állítják, Zhang amiatt nyúlt a népszerű formához, mert Kínában nem csak a cenzorok, de a közönség sem akar szembesülni a közelmúlt és a jelen nyomorával. Lelkesítőbb témákkal viszont megszólítható a hollywoodi produkciókon szocializált, széles réteg is.

Hős - színes hongkongi-kínai akciófilm, 96 perc, 2002

rendező: Yimou Zhang
forgatókönyvíró: Feng Li, Bin Wang, Yimou Zhang
operatőr: Christopher Doyle
díszlettervező: Tingxiao Huo
jelmeztervező: Emi Wada
zene: Dun Tan
producer: Yimou Zhang
látványtervező: Tingxiao Huo, Zhenzhou Yi
vágó: Angie Lam, Ru Zhai

Szereplők:
Jet Li
Tony Leung Chiu Wai
Maggie Cheung
Ziyi Zhang
Daoming Chen
Donnie Yen