Horror-diszkurz

Ilyen tömény primitívséggel egy nézőt sem lehet megalázni

Most pedig itt ülök, megfürödve, sőt duplán megfürödve. Egyrészt nem értem, hogy lehet ilyen öncélúan használni a képi agresszivitást. Én az ilyentől nem tudok megijedni, legfeljebb rezignáltan megállapítom, hogy az első jelenet dramaturgiája nem volt túl fantáziadús. Mindemellett a nő klisé-szépségének, a szánalmas díszletnek és más gagyifilm-attribútumnak köszönhetően egy pillanatra sem igéz meg a valóság illúziója, így még csak el sem hányhatom magam. Ilyen nincs. Nem tudom elképzelni azt a hideg racionalitással megtervezett filmforgalmazói stratégiát, ami ennek a filmnek a létét igazolhatná. Ilyen tömény primitívséggel egy nézőt sem lehet megalázni. Másrészt meg vagyok fürödve, mert nekem erről a filmről valamit írnom kell.

Filmről az ember, hacsak nem egy Para-Kovács, látatlanban nem ír; de úgy éreztem, nincs az a szerkesztői szigor vagy egzisztenciális kényszer, ami egy perccel is tovább a mozi székében tarthatott volna. Végső kétségbeesésemben megírtam ezt a szöveget, de a legkomolyabban kérem azon kedves olvasókat, akik végignézték a filmet, hogy cikkhonorom fejében fejtsék ki - ne több mint egy flekkben, 1600 karakter), mi volt ez? Mire jó ez? Jó ez?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!