A helyszínt ezúttal a külvárosba tolták át, így szegény Deebo-nak vagy másfél órán át (nagyjából a film végéig) kell utaznia, míg újból megtalálja Craiget. Mindez nem csak a történet szempontjából bravúros, de az amerikai kritikusok is rámozdultak a témára - végre egy gettófilm, ami a gazdag és békésnek hitt külvárosban játszódik, és amiből kiderül, hogy azt valójában drogkereskedő latinók és lottónyertes fekák lakják.
Magam részéről se a South Central Los Angeles-i gettót, se az amerikai sub-urbot nem ismerem, de úgy sejtem, hogy az eredetileg mérnöki diplomával indító Ice Cube se sokat mozgott a durvább környékeken. A filmbeli eredmény: műlaza pszeudó-gettómókus a külvárosban. Elkeserítő.
Pedig tele van viccekkel. Rádásul nem csak szívós poénok vannak benne, mint az előző részben (bár a legjobb jelenet itt is egy befüvezett bambán néző pit-bullra épít), hanem tetemes mennyiségű fekália - például kutyaszarba hanyatló balek-figura, aki azt hiszi csak sárba esett. Szaglik az egész film az ízléstelen poénoktól.
A rendezésről még nem is beszéltem, pedig Steve Carrnak ez az első egészestés filmje, ezért külön figyelmet érdemel. Eddig hipp-hopp klipeket készített, állítólag jókat. A film operatőrét is agyondicsérték a magazinok, még az év legjobb tv-s operatőrének is kikiáltották, de ilyen forgatókönyv és producer (mindkettő Ice Cube) mellett egyikük sem igazán tudta kibontakoztatni a benne rejlőt.
Ha valakinek mégis kedve támad egy estéjét beáldozni erre a filmre csak annyit javaslok: kellő mennyiségű tudatmódosító szer nélkül ne próbája meg.