Hülyeség és unalom között

2001.01.25. 18:51
A Jég és föld között legfőbb érdeme, hogy témaválasztása okán rögtön két oldalról is fikázható. Míg tanult kollégám műkritikai szempontok alapján rúgott egyet a nehézsorsú alkotáson, sziklamászó jómagam szerény himalájai és Karakorum-beli (itt játszódik a film is) tapasztalataira támaszkodva adná meg a kegyelemdöfést.
Teszem ezt lelkiismeret-furdalás nélkül, mivel a film elkövet mindent, hogy a jóravaló nézőben kialakulhasson az összes tévképzet, ami hegyekkel és hegymászással kapcsolatban elképzelhető. Nézzük hát, milyen az a hegymászás, amilyen nem lehet.

A sziklamászás ugyanis nem csak nagy erőfeszítést igényel, de gyakorlásához a legmagasabb fokú koncentrációra is szükség van

Először is le kell számolni a tévképzettel, miszerint a sziklamászók -a Hófehérke és a hét törpe rajzfilm változatát is alulmúló kedélyes együgyűséggel - nótázás közben kapaszkodnak a meredek sziklafalakon. A hétágra sütő nap náluk ugyanúgy nem idéz elő jelentős IQ-esést, mint egyéb, normál földi halandónál. Hasonló okokból nem fakad dalra például Csollány Szilveszter gyűrűgyakorlata vagy Kaszparov egy sakkjátszma közben. A sziklamászás ugyanis nem csak nagy erőfeszítést igényel, de gyakorlásához a legmagasabb fokú koncentrációra is szükség van.

A legtöbb sziklamászó kötéllel mászik
Mivel a legtöbb sziklamászó (az MI-2 Tom Cruise-t kivéve) kötéllel mászik, viszonylag ritkán zuhannak több száz métert, egymást is lerántva a falról. A technikai magyarázat meghaladja munkám terjedelmét, de kérem a kedves Olvasót, higgye el nekem. Az viszont mindenki számára belátható, hogyha egy kötéllel fölülről biztosítják a mászót, felesleges őt egy alulról futó kötéllel is megtámogatni, a kötél azon tulajdonsága miatt, hogy hajlik, tehát tolni nem lehet vele.

A jóravaló sportemberek pedig azért nem tudják egymást a kötélről levágni, mert a bicska -akárcsak a mózeskosaras uzsonnacsomag és a kockás abrosz - nem tartozik a mászó alapfelszereléséhez.

A magashegyi mászások valóban nagy és népes táborokból indulnak, ahogy azt a film helyesen elénk tárja. Az ún. alaptábor azonban olyan magasan fekszik, hogy oda elektromos vezetékek már nem futnak. Tehát az esti kivilágítás, a 3D hegycsúcsgrafikonokat forgató kompjúterarzenál, és egyéb high-tech cucc a sátrakban - kamu. Laptopok, műholdas telefon, fax előfordul a legtöbb jól felszerelt expedíció kelléktárában, de csak akkor vannak beüzemelve, ha szükség van rájuk. Az eszközöket ugyanis generátorral termelt áram hajtja, melyhez a benzint a hátukon cipelik fel a teherhordók.

gödröcskés mosolyú
Ugyanez okokból nincsenek (sajnos) odafenn barbecue-partykhoz hasonló bulik sem, mikrofonnal, zenével, csinos állványokon forgó csirkékkel. És az alaptáborokban (keserű tapasztalat) a legritkább esetben hemzsegnek karcsú, vonzó nők. Ha ez számít valamit, jómagam még sosem táncoltam 4000 méteren, gödröcskés mosolyú, félvér lányokkal.

A témában a legpozitívabb előmenetelt egyébként éppen a másik világrend alkotta meg: a szovjet álom idején, a Pamír-hegységben működött egy magas komfortfokozatú alaptábor. A helikopterek segítségével felállított barakktáborban volt tornaterem, szauna és persze széles közönségigényt kielégítő ,,bár" (kocsma) is. Lányok terén azonban inkább a mozivászon... A film sok apró technikai hibája mellett egyet még kiemelnék: egy 8000 méter feletti hegy megmászása valamivel több mint két nap. A magassághoz való elengedhetetlen akklimatizálódás miatt úgy másfél-két hónap biztos kell hozzá. Bármilyen nemes érzelmek is fűtik tehát a váratlanul a helyszínre érkező főhőst, testének börtönébe zárva nem lépheti át önnön határait.

A Jég és föld között nagyjából olyan viszonyt ápol a valósággal, mint a karatefilmek a harcművészetekkel
A tévedések mértéke persze nem haladja meg a már megszokott szürkeállomány-gyaluló filmek átlagát. A Jég és föld között nagyjából olyan viszonyt ápol a valósággal, mint a karatefilmek a harcművészetekkel, melyeknek több közük van zenhez, filozófiához, harmóniavágyhoz, mint a másik ember látványos megsemmisítéséhez.

Így van ez a hegymászással is. Nem a halál torkában való ugrándozás, a szédületes esések vagy az imponálóan bonyolult technika a lényeg. A hegymászás kulcsa a mozdulatok végsőkig tökéletes kivitelezésében és a szélsőséges körülmények közti tudatosságban rejlik. Nevezhetjük ezt a dolgot elnagyoltan harmóniának is. A harmónia megfilmesítéséből azonban valahogy nem lesz pénz. Ez a világ már csak így van összerakva.