Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Végtelen történet?

2001.09.12. 23:23
Fejvesztett menekülés, rémisztő üvöltések, digitális szörnyszülöttek és csontig hatoló félelem a Jurassic Park harmadik részében. Legalábbis a készítők reményei szerint mindez szerepel a világsikerű őslényfilm folytatásában, az alkotás azonban csak végletekig csiszolt számítógépes animációkkal és az ismétlés csendes unalmával fogadja a nézőket.
A Jurassic Park nyomán lángra kapó, néha hisztériába átcsapó dinoszauruszőrület pár év alatt kihűlt, a nemrég még kimondhatatlan nevű ősgyíkokért rajongó óvodások már egy ideje a Pokémonra esküsznek, és a pár hónap alatt több ezer tonna, szappannal tisztítható és rágható T-rexet eladó fröccsöntő kisiparosok is visszatértek a műanyag Eiffel-tornyok sorozatgyártásához. A régi szép időket azonban visszasírta néhány hollywoodi hiéna, ezért belevágtak a legendás hüllőfilm harmadik részének forgatásába. Lelkesedésüknek az sem szabott gátat, hogy az első rész rendezője, Steven Spielberg tüntető távolmaradásával díjazta ötletüket.

A harmadik rész kezdetén a legelső opuszban megismert Dr. Alan Grantet éppen szakmai válságban találjuk, mivel szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a genetikai úton előállított hús-vér dinoszauruszok megjelenése óta senki nem ad egy fillért sem pár millió éves csontok után kutató megszállottaknak. A munkáját veszélyben érző paleontológust azonban felkeresi egy milliomos házaspár, és felajánlják, hogy a dinoszauruszok szigete fölött eltöltött pár órányi sétarepülésért cserébe fizetik néhány évtizedig a kutatások költségeit. Hősünk nem sokat teketóriázik, felveszi Indiana Jonest idéző kalapját, és cinikus mosolyát, majd nekivág a nagy útnak. Nemsokára azonban kiderül, hogy a sétarepülés tulajdonképpen mentőakció, ráadásul a házaspár milliói sem valódiak, így az élő dinoszauruszoktól egy ideje viszolygó őslénykutató reménytelen és kiszolgáltatott helyzetben találja magát.

A film alkotói ezek után lélegzetelállító trükkökkel és számítógépes animációkkal bombázzák a vizuális ingerek után áhítozó nézők retinahártyáját. A szinte tökéletes technika azonban nem pótolta az emberi kreativitást, így a pár évvel ezelőtt, szerényebb teljesítményű szuperszámítógépek bevonásával készített első rész hatását a harmadik epizód készítőinek sem sikerült felülmúlni. Természetesen a film készítői a folytatások alapszabályát szem előtt tartva emelték a téteket is: még nagyobb és még intelligensebb ragadozókat szerződtettek a stábba, de az igazi kalandot, egy kihalt fajjal való találkozás első, megdöbbentő élményét nem sikerült visszacsempészniük a filmvászonra.

A neves színészek a kidolgozatlan, logikai bukkanókkal tarkított forgatókönyvet követve nem tudtak színt és életet vinni a karakterekbe, a rendező, a Jumanji című rémálmot elkövető Joe Johnston munkáját pedig a Mónika Show adásrendezője még másnaposan is jobban végezte volna el. A film szerencsére kilencvenegy perc alatt végig suhan az agyunkon, bár a hagyományokhoz hűen lezáratlan befejezés aggodalomra adhat okot. Az utolsó képkockán átrepülő hüllők ugyanis arra utalnak, hogy a vérfagyasztó utazásnak még közel sincs vége, és a Jurassic Park negyedik részében folytatódhat az egyre vontatottabb vizuális ámokfutás.