Özvegyipar

2002.11.14. 16:12
1961. A hidegháború kellős közepe. Az USS George Washington atom-tengeralattjáró kifutására válaszolva az orosz katonai vezetés erőfitogtatásként, és a miheztartás végett maga is tengerre küldi első, ballisztikus rakétákkal fölszerelt atom-tengeralattjáróját. A fegyverzet lerobban, az új kapitány pedig szívatni kezdi a legénységet. Liam Neeson és Harrison Ford jutalomjátéka.
Hamar munka ritkán jó. A kutyafuttában és egyébként is rosszul felszerelt orosz atom-tengeralattjáró időzített bombaként ketyeg az óceán mélyén. Kezdettől baljós előjelek kísérik a hajó kifutását: még a pezsgősüveg sem törik össze az avatáson. A tengeralattjáró régi kapitányát, Polenyint (Liam Neeson) lecserélik Vosztrikovra (Harrison Ford), de a régi vezető is a hajón marad. Két jegesmedve, nagy szakértelemmel, de egymással szöges ellentétben irányítanák a hajót. Vosztrikov tesztelni kezdi a legénységet...

A film egy újabb világháború kitörésének lehetőségét modellezi a megroggyant hadieszközök segítségével. A konkrét háborús helyzetet egy orosz tengeralattjáró felrobbanása okozza: a felszínen feszült idegjáték folyik, a víz alatt közben hullanak a matrózok, mint a legyek.

Az alkotóktól távol áll a szereplők idealizálása. A drámát pontosan az gerjeszti, hogy míg a néző jól tudja, hogy ezek a matrózok éppen az emberiséget mentik meg a saját életük árán, addig ők maguk úgy hiszik, hogy csak a szokásos veszélyes, de túlélhető feladatokat végzik el. A K-19-ben a tengervíz úgy csepereg a folyosókon, mint az Uránia moziban az eső. A kelet-európai buherakultúra a körülményekhez alkalmazkodó leleményes férfiakat kíván: a K-19 legénysége elsőrangú barkácsoló, meghegesztik még az atomreaktort is egy szál vegyvédelmiben, ami viszont nem garancia a nyugodt nyugdíjas évekre.



Liam Neeson

A fiúk hősök lettek, igaz csak évekkel a valódi események után, egy amerikai filmben. Örvendetes, hogy az alkotóknak sikerült elkerülni annak a veszélyét, hogy az oroszokat barbárként mutassák be. Az oroszok szeretik a hazájukat, a bajtársaikat.

Jó ritmusú film, nincsenek üresjáratok, a feszültség folyamatos, és az atmoszféra fenntartásához sokban hozzájárul az igényes zene is (Kirov Orchestra). A látványokat engedik hosszan élvezni, és érdemes is szemügyre venni például a hajó berendezését, mert egészen jó munkát végeztek a kellékesek, jelmezesek. Ha tudtuk volna, mi, akik a Pirx kapitányon élcelődtünk, hogy a valóságban tényleg ilyen ormótlanul reménytelen a keleti technológia!