Angol vagy Pakisz tán?

Ez a világ már csak úgy van összerakva, hogy semmi nem bír nyugton maradni, minden mozgásban van, a dolgok költöznek egyik helyről a másikra. Az emberek is csak áramlanak föl-alá, némelyik még egy másik kultúrába, új kontinensre is elvetődik, aztán meg ott marad.

A zsarnokot inkább szánni való lénynek látjuk.

Ez utóbbit kivándorlásnak hívjuk. Természeti törvény ez is, bár ezt némelyek próbálják figyelmen kívül hagyni. Az utóbbit most ne feszegessük, fogjuk meg mi is a téma plasztikusabb végét, ahogy tette azt a Kelet az kelet című komédia. A hetvenes évekbeli Anglia kispolgári otthonába száll alá a kamera. A taszigáló erő Pakisztánból sodorta a férfit a házak egyikébe. Angol feleségével és hét gyermekével éli békés mindennapjait. A szülők kis halsütő boltjukat vezetik, a gyerekek életkoruknak megfelelően fociznak, olvasnak, vagy csajoznak. A papa büszke, mert hat fiát saját házában neveli, és saját üzletének hozadékából tartja el a népes kompániát.

Az idill azonban -természetéből adódóan- csak látszólagos. Míg a családfő a helyi muszlim közösség vezetőjével a pakisztáni tradíciók továbbviteléről elmélkedik, az európai kultúrába szocializálódott gyerekek keresztény körmeneten vesznek részt, rajonganak a sült kolbászért, és úgy élnek, ahogy a szomszédos lakásokban bárki más. De csak a házfalakon kívül. A család ügyei ugyanis a családfő vezénylete alatt szigorúan az iszlám szabályok szerint rendeződnek. Nem könnyű persze nyolc különfélén gondolkodót egyetlen világkép szerint mozgatni. A történelem a példa, hogy megfelelő fanatizmussal még ilyen arányok mellett is működőképes lehet a rendszer. A rendszer - igen, de nem egy család.

70-es évekbeli Anglia autentikus pakisztáni életérzéssel.

A tragédia megállíthatatlannak látszik: a legidősebb fiú egy megrendezett házasság elől mindörökre elhagyja a házat. A végletekig patriarchális rend lassan az atya ellen fordítja a gyermekeket, egy durva verekedés után a feleséget, és ezek után természetesen a nézőt is.
A rendező bravúros történetvezetésének köszönhetően azonban gyűlöletünket hamarosan felváltja az együttérzés. A zsarnokot inkább szánni való lénynek látjuk, aki Virágzó Vállalkozásnak tartja piszkos halsütő bódéját, akinek csillogó ajándékai filléres kacatok fiai szemében. Átérezzük a családfő kínját, aki hiába viselkedik pakisztáni mintaférjként és jó muszlim apaként, szembe kerül - valójában angollá lett - családjával.

A megmagyarázhatatlan vándorösztön elmúltával helyzetére ébredő embernek egyetlen támasza marad, a vasakarattal életben tartott tradíció, mely képes feledtetni a kérdést: ha oly fontos számára a hazája, miért hagyta el? Ha új otthonra vágyott, miért nem felejti a régit?
Lebilincselő, izgalmas, szórakoztató formában bontakozik ki a furcsa képlet, melyben két, kibékíthetetlen világrend él egy fedél alatt. Az ellentétek azonban mégsem fajulnak a végletekig, mert a világnézetek felett minduntalan működésbe lép egy másik erő. A józan észen, és beidegződéseken túl létező szeretet. A felgyülemlett indulatok így végül a humor, vagy a megértés csatornáin semlegesítődnek. Jó lenne hinni, hogy ez a valóságban is így működik. O' Donnell filmje remek alkotás, életszerű karakterekkel, és -saját tapasztalataim alapján állítom- autentikus pakisztáni életérzéssel. A figyelmes néző még sok apró ínyencségre lelhet a kaján mesélőkedvvel pergő kockákon. Ritka az ilyen, de ez ötös.

A Kelet az Kelet - East is East, 1999
színes feliratos angol vígjáték, 97 perc
rendező: Damien O'Donnell
szereplők:
Om Puri
Linda Bassett
Jordan Routledge
Archie Panjabi
Emil Marwa
Chris Bisson

Forgalmazza a Budapest Film