Hugh de lóvágású

A címe voltaképpen ,,Mr. Bean a maffiában" is lehetne

A kedves direktor éppen egy középszerű Hugh Grant vígjátékon dolgozgatott, amit semmiképpen nem akart félbehagyni. Az istálló többi lakójáért viszont kár lett volna, hát készített egy maffiás Hugh Grant vígjátékot, hogy mindenki jól járjon. Leszámítva persze azon nézőket, akiknek nincsen Vittorio nevű nagybácsija, vagy angol verseny-ménje.

A meglehetősen sematikus történet arról szól, hogy egy aukciósháznál dolgozó angol fiatalember benősül a szervezett bűnözésbe. Nehezítendő saját helyzetét, a lánykérés napján megfogadja arájának, hogy ellent áll a csábításnak és távol tartja magát az após viselt dolgaitól. Ez volna a komikus alapszituáció, amelyben nem túl nehéz észrevenni a két séma keveredését. Az egyik a ,,sztárom a párom"-hoz hasonló, cselekmény nélküli, bájosan-szerencsétlen és romantikus H. Grant vígjáték, a másik pedig az "idegen a családban" jellegű vidámkodások, amelyeknek utcahosszal legjobb darabja a Csak egy kis pánik.

Ahogy a történt halad, hősünk egyre kevésbé képes fenntartani a tisztaság látszatát, előbb a fő konkurens Sotheby's ég le, majd két eredeti Murillo között 50.000 dollárért árverezi el friss rokona "Jézus géppisztollyal" című remekét (ez a film két legjobb poénja). És ahogy a történet halad, egyre inkább erősödik bennem az érzés: amit látok, annak a címe voltaképpen ,,Mr. Bean a maffiában" is lehetne, a különbség annyi, hogy a jóvágású Mr. Grant naivabb, érzelgősebb, és jobban megdobogtatja a női szíveket.

Hogy Mr. Grant hagyta magát beskatulyázni a bárgyú szépfiú szerepébe, az fájjon neki. De ha belegondolnak, hogy milyen lehet egy Mr. Bean-film Hugh Grant-tel a főszerepben, akkor már azt is tudják, hogy nekem mi fájt. Ezt a filmet csak egy vérbeli komikus kelthette volna életre, ehhez képest a főszereplőnk, ajkán idétlen mosolyával nagyjából annyira mozog otthonosan benne, mint beépített rendőr a Tilos party-n. A többiek sem különbek egyébként, sőt, de még közülük is kiemelkedik az egészen elkeserítő Tripplehorn. Az ő szereplése nyugodtan nevezhető a színjátszás Waterloojának.

Mint a leírtakból már kiderült, a nagybácsimat nem Vittorionak hívják, ménesem sincsen, úgyhogy az egyetlen dolog, amit tanácsolhatok: ha egy romantikus estére vágynak partnerükkel, akkor a moziban elköltendő pénzt inkább fordítsák macskás pizzára és Campari-narancsra. Otthon aztán bűnözhet a szervezet.