Agnes Browne

"az írek igen bájos népség"

Szegény Agnes Brown (Anjelica Huston) férjét elszólította a teremtő, nem maradt utána más, csak a szobakonyha, egy rakás gyerek, meg a temetési költség. Mit tehet ilyenkor szegény asszony, elmegy az uzsoráshoz kölcsönért, igyekszik kordában tartani megannyi gyermekét, és ezen túl nem költ perecre az állatkertben. Dióhéjban talán ennyiről szólna a film, és valljuk meg, ez bizony nem túl sok. Hogy mégis érdekes, sőt túlnyomórészt szórakoztató, az annak köszönhető, hogy Írországban játszódik, az írek pedig, legalább is a filmjeik alapján, igen bájos népség.

Történetünk hősnője, és annak barátnéja megkapó bájjal igyekeznek viszonylagos jókedvben átvészelni cseppet sem könnyű életüket, ami javarészt munkából és gyereknevelésből áll. No és mulatságos párbeszédekből, az új pékről, a titokzatos organizmusról és persze Tom Jonesról. A filmben a kedves karakterek beszélgetésén kívül még mindenféle izgalmas események is történnek -az uzsorások adnak, fenyegetnek és meglakolnak- ez azonban nem igazán lényeges.

Csak a figurák számítanak, a szeretnivaló barátnő, az arcok a kocsmában, és kedvencem, a francia pék, aki olyan, mint Depardieu, csak még jobban hasonlít egy rögbi játékosra. Annyira el vannak ők találva, hogy szemet hunyhatunk a mű tagadhatatlan gyengéi fölött (néhol kissé szájbarágós, és senki sem focizik benne). És különben is, ezek a dolgok jelentéktelenek egy olyan filmben, amelynek végén maga az Isten is megjelenik, hogy elhozza a boldogságot a sokat nélkülöző családnak, a haja göndör, kezében mikrofon.