Tétova ódácska

Katona a háború után. Nem maradt senkije, a lelke meggyötörve, a hó is esik, de befogadja egy jóságos öreg halász, sőt, később házát, vagyonát, egész életét ráhagyja. A szomszédban egy szánalomra méltó, depressziós alkoholista küszködik négy gyermekével, neurotikus feleségével, egyszóval az élettel.

Az élet szépsége és szerethetősége

Vagy. Komoly, vagyonos polgári család, jól menő vállalkozás, szép ház, okos gyerekek. Idegbeteg, származása miatt kisebbségi komplexussal küzdő mama, kegyetlenül, gonoszul szigorú papa, kényszerházasságba kényszerített nagylány.
Vagy. A családi vagyont teljesen felélt, habókos, de az életbe szerelmes arisztokrata.
Vagy. Heves vérű bokszbajnok, akinek egy mókás kocsmai verekedés kettétöri egész addigi életét, cserébe viszont megtalálja a boldogságot.

Szóval, ebben a filmben nem a lazán egybeszőtt történetek fontosak, mindegyikből csak annyit tudunk meg, amennyit muszáj. A színhely és az idő pontosítása is elhanyagolható. (Egy közelebbről meg nem határozott francia kisvárosban és környékén volnánk, valamikor az első világháború után.) A lényeg az egész. Bájos kis szituációk, épp annyi kosz, hogy a mama botrányt csináljon, pont annyi élénkpiros Rose, hogy még esztétikus legyen. Megfelelő mennyiségben szerelem, harag, szeretet, szociális problémák, öntudat, becsület, beképzeltség - egyszóval az élet színfoltjainak teljes palettája. Az egész gyönyörűen fényképezve, jó ritmusérzékkel elővezetve, szórakoztató zenékkel fűszerezve.

,,Az élet úgy szép, ha zajlik", és miért ne higgyük el ebben a közel két órában, ,,hogy minden jó ha a vége jó"?. Pasztell színekkel, sok charme-al és szeretettel megrajzolt közhelyparádé, amelynek egyetlen célja a szórakoztatás, az élet szépségének és szerethetőségének ecsetelése. De ezt is csak megfelelő arányérzékkel, nem túl vehemensen. Tagadhatatlan, hogy ilyen filmnek is kell lennie. Lóg a szombat esti eső lába, kényelmes kuckós fotel, benne kockás pléddel bugyolált enmagunk, kakaó/félédes fehérbor (mindenkinek ízlése szerint) - talán ha videón lenne, még jobb lenne.

A lápvidék gyermekei
Les enfants du marais, 1999
színes feliratos francia filmdráma, 115 perc
rendező: Jean Becker
szereplők: Jacques Villeret
Jacques Gamblin
André Dussollier
Michel Serrault
Isabelle Carré
Eric Cantona