Megélhetési fasizmus

Az angol filmgyárak exporttevékenysége folytán az átlagos magyar mozilátogató többet tud Glasgow vagy London szegénynegyedeinek nehezen araszoló mindennapjairól, mint Csepel vagy Ózd szürke kétségbeesésbe burkolózott munkásnegyedeinek életéről. A fojtogató szegénység elől vonatok számolgatásába és heves drogfogyasztásba menekülő fiatalok, vagy a sztriptíz táncot lejtő pocakos munkanélküli férfiak után most egy alultáplált, dadogó kisfiú került egy film történetének középpontjába. Ezúttal ráadásul a harmincas évek Liverpooljába, a gazdasági világválság miatt megroppant iparközpontba kalauzolnak el minket az alkotók, de hamar rá kell jönnünk, hogy csak a díszletek változnak: a szegénység és a kilátástalanság mindig ugyanolyan nyomasztó.

A film egy katolikus család vergődéseit mutatja be Liam, az első áldozásra készülő hétéves kisfiú szemszögéből

A film egy katolikus család vergődéseit mutatja be Liam, az első áldozásra készülő hétéves kisfiú szemszögéből. A súlyos beszédhibával küszködő kisiskolást hittantanára a pokol tűzével rémítgeti, így az a szexualitás felé tett, első botladozó lépéseket is az örök kárhozatba taszító bűnként éli meg.

Problémáit azonban nem tudja megosztani szüleivel vagy testvéreivel, mivel az egész család a szegénység kellemetlen mellékhatásaitól szenved. Az apa, miután elvesztette állását és alkalmi munkát sem kap, egyre inkább a helyi fasiszta párt hatása alá kerül, és egész gondolatvilágát megfertőzi a "zsidók és az írek tehetnek mindenről" logika. A nagyobbik fiú ellenben a szocialista eszmék lelkes támogatója, ráadásul a család első számú kenyérkeresője, ezért gyakran tettlegességig fajuló vitákba keveredik hatalmához és méltóságához görcsösen ragaszkodó apjával. A lány egy zsidó családhoz szegődik szolgálónak, és a számára ismeretlen gazdagságtól és szabadosságtól szenved, míg az édesanya egyszerűen csak minden gond ellenére csak azért is megpróbálja együtt tartani a családot.

A film rendezője, Stephen Frears könnyed, ironikus, mégis néha letaglózó és magával ragadó epizódokon keresztül ismerteti meg velünk a nélkülözés világát, a harmincas évek Angliájának mindennapjait. A Veszedelmes viszonyok és a Pop, csajok, satöbbi alkotója ezúttal is finom képekbe csomagolta a történetet, de az ismeretlenségből előtűnő színészek alakításával így sem tudott versenyre kelni. Az apa elfojtott indulatokból táplálkozó görcsös mozdulatai, a lány félénk mosolya, vagy Liam bűntudattól árnyékolt tekintete a visszafogott és tiszta színészi játék szép példái.

Sajnos a történet túlságosan kerek és zárt, a cselekményben megbúvó véletlenek pedig cinkosan összejátszanak, így néha úgy tűnhet, hogy a karakterek nem saját életüket élik, hanem a 'Tanmese a rasszizmus születéséről' című oktató, nevelő darabot adják elő a vásznon. Ennek ellenére a Liam szelíd, szomorú humorával és sorsszerű eseményeivel mégis magával ragadja a nézőket, így csendesen, de annál erősebben ábrázolja a szegénységet, a hozzá tapadó bűnbakkeresést és fajgyűlölet tragédiáját.

Liam
Színes feliratos angol-német-francia filmdráma, 91 perc, 2000
Rendező: Stephen Frears
Forgatókönyvíró: Jimmy McGovern
Zeneszerző: John Murphy
Operatőr: Andrew Dunn
Díszlettervező: Hannah Moseley
Jelmeztervező: Alexandra Caulfield
Producer: Colin McKeown, Martin Tempia
Executive producer: Sally Hibbin, Tessa Ross, David M. Thompson
Látványtervező: Stephen Fineren
Vágó: Kristina Hetherington
Szereplő(k):
Anthony Borrows (Liam)
Ian Hart (apa)
Claire Hackett (anya)
David Hart (Con)
Megan Burns (Teresa)