Született berliniek

Égővörösre festett bakancsos hőslányunk

A lé meg a Lola első blikkre eredetinek tűnő celluloid filkk-flakkjai javarészt lopott ötletek. No de olyat, hogy a tolvaj vigye el a pálmát, azért ritkán láthatunk. Pedig Tom Tykwer self-made rendezőnek és dark-hop zenésznek sikerült valami egészen frisset forgatnia a XXI. századi technokrata Berlin tépett hangulatáról.

Gondolom azért Tykwernek sem éppen az arisztotelészi hely-idő-cselekmény egység járt a fejében, amikor run-movie-ját Berlin belvárosára és húsz percre korlátozta. Ennyi ideje van ugyanis hősnőknek (jobban mondva égővörösre festett bakancsos hőslányunknak), hogy a pasija által elhagyott százezer maffia-márkát pótolja, mer' különben... Mert különben mi lesz? - kérdezett vissza hetykén Tykwer, és rögtön leforgatott három választ, háromszor húszperces rohanást, mindig különbözőképp elvarrva az összekuszált szálakat.

A helyzet tehát nemcsak hogy adott, de történetről történetre még fokozódik is. A harmadik futamra hiába rázzuk már kisujjból a Hackischen Markt - Friedrich Strasse-tengely összes lépcsőházát, járókelőjét, zaklatott képeivel, remek humorérzékével na meg az allomán rapzenével az utolsó percekre is tartogat valódi meglepetéseket. Tessék megnézni, megéri!