Csók és könny és apokalipszis

A Gyűrűk Ura befejező részéről írni pont annyira hálás feladat, mint górcső alá venni egy új Star Trek-epizódot, frissen nyitott McDonald's-ot vagy köztársaságunk bármelyik kormányát. A keretek, a módszerek, a kivitelezés már mind ismertek, így nehéz eredeti észrevételeket tenni a furcsa homlokú lényekről, a sült krumpliról vagy a korrupcióról.

Peter Jackson filmje is csak abban az esetben különbözne a trilógia előző fejezeteitől, ha a stáb egy Las Vegas-i kiránduláson elrulettezte volna a trükkökhöz szükséges speciális szoftvereket, vagy a rendező nagy finomságú tudatmódosítókkal gyalulta volna le a szuperprodukció levezényléséhez szükséges agylebenyeit.

Ilyen kilengésekről azonban nem érkeztek hírek, ami nyilvánvaló veszteség a bulvársajtónak, viszont örömmel töltheti el a Tolkien-univerzum fanatikusait. A király visszatér ugyanis nem marad el az előző két rész színvonalától sem szöveghűség, sem kidolgozottság sem technika tekintetében. Ami érthető is, hiszen a forgatás szempontjából valójában egyetlen, nagyon hosszú filmről volt szó.

Agyarak és csáprágók

Jackson, aki társ-forgatókönyvíróként is jegyzi a művet, az utolsó epizódot is értő módon ültette át filmre. Nem került ugyan vászonra a teljes történet, kimaradt például Faramir és Éowyn románca, a Megyébe hazaérkező hobbitok rendteremtő akciója, és átszabták a Gyűrű megsemmisítésének jelenetét is. A mese azonban nem vesztette el cizelláltságát, a történet szálai úgy kanyarognak, ahogy az Tolkien fejében megfogant.

Sőt, valószínűleg maga a mester is megdöbbenne, ha látná, hogyan fest mindaz, amit papírra vetett. Gollam után a borzalom új dimenzióit nyitja meg a szőrös csáprágókkal gyilkoló Banyapók és a hátborzongató sikolyok közepette repkedő sárkánygyíkok. A mamut méretű harci Olifántok pedig az evolúció fantáziátlanságára mutatnak rá.

Csók és könny

Az új-zélandi filmesek tudták, hogy Tolkien energiái jórészét nem is a sztori bonyolítására, hanem a környezet, a népek és nyelvek kidolgozására fordította. Így Jackson külön csapatot állított fel az építészeti stílusok, kosztümök és motívumok megalkotására, aminek köszönhetően a szereplők és helyszínek minden különösebb magyarázat nélkül kaptak történelmi távlatot.

Peter Jackson ezzel együtt is csak jól képzett filmipari szakmunkás maradna, ha nem alkotja meg elementáris erejű csatajeleneteit. A háromórás A király visszatérben egymást érik az összecsapások, de a szerkesztésnek köszönhetően a film mégsem ül le úgy, mint a hosszas ostrommal agyonnyomott Két torony. Úgy tűnik, a rendező az utolsó fejezetre érett be: a romantikus kelléktár használatával, a monumentális seregek, komor égbolt, sziklaszirtek és villámok szerepeltetésével a sötét úr elleni küzdelem apokaliptikus vízióvá teljesedik ki.

A monstre vetítési idő így csak az utolsó fél órában tűnik fel a nézőnek, amikor a hobbitokon újra elhatalmasodik a homoerotikus hevület, mindenki könnyezik és csókokat vált. Bár a végjáték öt percben összefoglalható lett volna, Jackson érthető okokból nem akarta maga ellen fordítani a regény fanatikus rajongóit. Sejthette, hogy még ezzel együtt is a filmtörténet egyik jelentős vállalkozását tudhatja magáénak.

A Gyűrűk Ura – A király visszatér
színes magyarul beszélő amerikai–új-zélandi fantasztikus kalandfilm, 201 perc, 2003

rendező: Peter Jackson
író: John Ronald Reuel Tolkien
forgatókönyvíró: Peter Jackson, Philippa Boyens, Stephen Sinclair, Frances Walsh
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Andrew Lesnie
producer: Peter Jackson, Barrie M. Osborne, Frances Walsh
vágó: Jamie Selkirk

Szereplők:
Elijah Wood (Zsákos Frodó)
Ian McKellen (Gandalf)
Viggo Mortensen (Aragorn)
Sean Astin (Csavardi Samu)
Liv Tyler (Arwen)
Billy Boyd (Tuk Peregrin)
Dominic Monaghan (Trufa)
Orlando Bloom (Legolas)
John Rhys-Davies (Gimli)
Ian Holm (Zsákos Bilbo)
Christopher Lee (Szarumán)
Hugo Weaving (Elrond)
Cate Blanchett (Galadriel)
Bernard Hill (Théoden)
Brad Dourif (Gríma)
Miranda Otto (Éowyn)
Karl Urban (Éomer)
David Wenham (Faramir)
John Noble (Denethor)