Vilma
-8 °C
3 °C

Cápák feljövőben

2003.09.28. 11:03
Filmjeit a vezető európai tévétársaságok játsszák, első magyarként a Discovery Channel Masterschool ösztöndíját is elnyerte. A tiszai ciánszennyezésről készített dokumentumfilmje számos nemzetközi fesztivál díját elhozta, és bár komoly nézettséget produkált főműsoridőben egy svéd kereskedelmi csatornán is, itthon eddig egyetlen televízió sem tűzte műsorára. Az egzotikus témák és helyszínek szakértője.

Magyar Narancs: Miért érezte szükségét annak, hogy külföldön próbálkozzon?

Török Zoltán: Rögtön a nemzetközi piacra szerettem volna dolgozni, mert a BBC filmjei tetszettek. Stílusban és kivitelezésben teljesen mások ezek a természetfilmek, mint a hazaiak. Itthon speciális optikákra, speciális felszerelésekre nincs lehetőség, ne tagadjuk, a külföldieknek sokkal több a pénzük egy-egy jelenetre, mint nekünk, így technikai megoldásaik is bravúrosabbak.

MN: Léteznek iskolák, irányzatok a természetfilmezésben?

TZ: A hagyományos természetfilmekben csak állatok szerepelnek, nincsenek emberi szereplők, helyi lakosok például, és a narrátor sem jelenik meg személyesen. Ez az iskola tulajdonképpen már alig létezik, a régi, nagy öregek mind kihaltak. A Discovery Channelen az a tendencia, hogy az állatokról szóló filmek valahogyan összefüggjenek a társadalommal, az ismeretterjesztés mögött egy emberi történet is kibontakozzon. Nyugaton zajlik valamiféle evolúciója a műfajnak, a természetfilmezés követi azokat a trendeket, amik az élet minden területén tapasztalhatók, kezdve a képi világtól a zenén át a vágásig. Ahhoz, hogy a néző leüljön megnézni egy természetfilmet, bizonyos elemeket át kell venni más tévéadásoktól. Ha népszerűek a reality show-k, akkor be lehet úgy állítani a kamerát, hogy ezeket a műsorokat idézze, ha már senki sem használ állványt, nekünk is át kell térni a kézikamerára, a széles, hömpölygő zene helyett pedig jöhet a modernebb.

MN: Mit jelent rendezőnek lenni ebben a műfajban?

TZ: A klasszikus természet-filmezésnél, ellentétben az új tí-pusúval, a rendező feladata arra korlátozódik, hogy a stúdióban dolgozzon. Valamit ért ugyan az adott szakterülethez, de a munkája főként a vágást jelenti. Én kinn vagyok a terepen, és mint egy játékfilm forgatásakor, irányítom a szereplőket és a stábot. A természetfilmekben a rendező és az operatőr gyakran egy személy, hiszen semmi értelme annak, hogy egy lessátorban ott üljön mögöttem egy rendező, és instruáljon, hogyan vegyem fel a farkast.

MN: Szelídített állatokkal is dolgozik?

TZ: Vannak olyan jelenetek, melyeket a természetben nem lehet felvenni, ezért ritkán ugyan, de előfordul. Mindenki azt kérdezi, nem vágjuk-e át ezzel a nézőt, de szerintem nem. Mondok egy konkrét példát. A farkasok kutyákkal is párzanak - képzelje el, hogy ül otthon a rendező a számítógépe előtt, kitalálja, hogy milyen csodálatos lenne, ha a filmje egy farkasfalka életét követné nyomon, adott ponton pedig feltűnne a színen egy kutyahölgy, akivel az egyik farkasfiú összejönne. Mindenki tudja, hogy a természetben ez megtörténik, de nem kívánom senkinek, hogy kivárja Lappföldön, amíg jön egy kutya meg egy farkas, és megtörténik a dolog. Az nem hamisítás, ha az ember a cél érdekében farkasokat és kutyát bérel.

MN: És ha nem tetszenek egymásnak?

TZ: Ezek profik, tudják, mit kell tenniük.

MN: Mi számít akkor csalásnak?

TZ: Kötelező kiírni a film végére, ha a rendező szelídített állatokkal dolgozott. Ha a néző a stáblistát is megnézné, tudná, hogy melyik filmben voltak jelen ilyenek. Legtöbbször akkor dolgozunk velük, ha kevés a közeli kép, elvégre nem kérhetem meg a hiúzt, hogy ugyan már, vadássza le még egyszer az őzet, hogy jobb és több képet készíthessek róluk. Ilyenkor elmegy az ember az állatkertbe, vesz harminc kiló őzhúst, megeteti a hiúzokat, és felveszi a közeli vágóképeket. Ettől nem sérül a film mondanivalója, hiszen azt rekonstruáljuk, ami a természetben is megtörténik.

MN: A National Geographic-ügy, nevesen, hogy a folyóirat egyik magyar számának a címlapján egy olyan jégmadár szerepelt, amelyről nem a természetben, hanem egy múzeumban készült a felvétel, hatalmas botrányt kavart.

TZ: A fotózás más műfaj. Ebben a konkrét esetben is több állásfoglalás létezik, amennyire tudom: a Magyar Fotóriporterek Társasága más véleményt képvisel, mint a NaturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetsége. Van, aki elfogadja a képet, van, aki szerint átvágás. Véleményem szerint egy kép akkor hamis, ha olyan dolgot ábrázol, ami a természetben adott formában nincs jelen.

MN: Az, hogy éppen miről forgat, hogyan dől el?

TZ: Itt fogható meg a hazai és a nemzetközi természetfilmezés között leginkább a különbség. A hazai kollégáim a honi pályázati rendszert veszik igénybe, így rendkívül szerencsések, mert a saját ötleteiket valósíthatják meg. Én a piacról élek, csak akkor tudok eladni egy témát, ha van rá igény. Külföldön trendek vannak: a krokodil lemenőben, a cápák feljövőben, őket most nem igazán lehet értékesíteni. Van pár tucat döntéshozó ebben a szakmában, akik évente fejenként 4-5000 témát néznek át. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha tetszik nekik a cím vagy az első mondat, végigolvassák a szinopszist, ha nem, mehet a kukába. Pont úgy, mint egy játékfilm esetében. A verseny elképesztően nagy, egy-egy órányi műsoridőre százak, ezrek jelentkeznek. Igen meggyőzőnek kell lenni, hogy te legyél a nyerő. Keményen meg kellett tanulnom, hogy nincs az, amit a magyar kollégáim hisznek, hogy ha elkészítek egy jó filmet, el is adhatom. A tévétársaságok legtöbbször megmondják, mi az, ami nem tetszik, és akkor nincs mese, változtatni kell rajta. El kell fogadni: soha nem fogod megcsinálni a saját filmedet, mert azt senki nem fogja megvenni. Láttam olyan szélsőséges esetet is, amikor olyat kértek az alkotóktól, amit megcsináltak ugyan, de a nevüket már nem adták hozzá.

MN: Az ember azt hinné, hogy ennek a műfajnak van valamiféle küldetés jellege, mondjuk ismeretlen állatfajtákkal megismertetni a nézőt.

TZ: Választhatnék így is témát, de éhen halnék. A legtöbb ember azt hiszi rólunk, hogy idióta idealisták vagyunk. Kezdetben nekem is voltak elrugaszkodott ötleteim, hogy miről kellene filmet készíteni, de a gondolkodásmódom átalakult az évek során. Ma már, ha eszembe jut egy téma, első körben azon filozofálok, melyik tévétársaság lenne vevő rá. Manapság nem könnyű értékesíteni a természetfilmeket. Volt a 90-es években egy hihetetlen konjunktúrája a műfajnak, amikor a National Geographic és a Discovery elindult, de az évtized végére ez lecsengett, a költséges filmeket kiszorították a piacról a filléres valóságshow-k. A közönségünk egyre idősebbé vált, így a csatornák újabb rétegeket szerettek volna megnyerni maguknak. Ezért készülnek mostanság olyan fiatalos, klipszerű filmek, mint a Ragadozónak született című sorozat, ami épp most megy a National Geographicon. Lehet szeretni vagy nem szeretni az ilyen filmeket, de a tények végeredményben ezekből is kiderülnek, itt is az ismeretterjesztés a cél. Az újszerű képek miatt azonban más korosztályok is a csatornán ragadnak, és végignézik a filmeket.

MN: Milyen viszonyban áll egymással a valóság és a természetfilm mint a dokumentumfilm egyik fajtája?

TZ: Ha megnéz egy hagyományos természetfilmet, egy olyan világot láthat, ami, meg merem kockáztatni, már nem létezik. Természetfilmesként elvárják tőlem, hogy egy olyan világot ábrázoljak, ami a Földön már csak nyomokban van jelen. Ha a filmemet egy zárt nemzeti parkban forgatom, az nem a valódi természet, csak azért nem látja a néző a turistákat, mert nem fordulok meg a kamerával. Nem biztos, hogy én ezt szeretném megmutatni, de a tévétársaságok úgy gondolják, a néző arra kíváncsi, hogy milyen szép bolygón élünk. A munkám azzal jár, hogy rengeteget utazom, és mind jobban megismerem a bolygót. Nem vagyok Greenpeace-aktivista, de egyre kiábrándultabbnak érzem magam. Sokan a "kultúra" nevében, holmi hagyományokra hivatkozva felhatalmazva érzik magukat, hogy állatokat gyilkolásszanak. Ha elmész Lappföldre, alig találsz már élő medvét, mert szerencsétleneket kinyírták az emberek. Ezek a dolgok nagyon fájnak nekem. A világ élhetőbb hely lenne, ha használnánk az eszünket.

Hungler Tímea

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.