'A mesék meseszép kocsiján'

A szereplők nevei, karakterei is érintetlenek maradtak néhány kivételtől eltekintve, amikor viszont az új megformálás hányingert keltően lábszagúra sikeredett. Mert Bezerédi Kovács papája úgy viszonyul Gózon Gyula alakításához, mint fröccsöntött kerti törpe a Rodin-szoborhoz. Sírni való, hogy a filmben azért kell röhögni Molnár Piroskán, mert kövér, Sthólba meg azért kell beleszeretni, mert néha megpróbál úgy nézni, mint egykor Törzs Jenő. Tragikus, de a legszórakoztatóbb figura Bajor Imre Halmos Aladárja, aki legalább egy az egyben olyan, mint Kabos Gyula.

Ónodi Eszter A film kedvéért még görkorcsolyázni is megtanult

A filmen szakmai újítást tehát nem fedezünk föl, viszont rádöbbenhetünk arra, hogyan néznek minket totálisan hülyének a filmforgalmazók. A Meseautó című opus ugyanis nem más, mint egyetlen összefüggő reklámblokk, de annak is primitív.

Senkit nem zavart ugyanis a film készítői közül, hogy a logó miatt nyitva hagyott kocsiajtó, ordítóan funkciótlan, vagy hogy a moziban ülők nagy része tisztában van azzal, hogy kicsiny országunk egyik turisztikai ékessége, a parádsasvári kastélyszálló nem Visegrádon van. Az már csak hab a tortán, hogy egy, a hazai viszonyokat nem ismerő néző, a filmről kijőve meg lesz győződve arról, hogy a pesti utcákon csak a három betűjéről és félelmetesen agresszív, tar fejű vezetőiről elhíresült autómárka modelljei futnak, (szigorúan bőr belső+könnyűfém felni) vagy hogy csókolózni, veszekedni vagy bármi egyebet csinálni ezen az éghajlaton csak és kizárólag egy szintén három betűs tv-adó transzparensének árnyékában lehetséges.

Az új Meseautó tehát valódi áttörés a magyar filmtörténetben, mert eddig a forgalmazók legalább megpróbáltak úgy csinálni, mintha a bevételen kívül másról is szólna a film. Ez a fölösleges sallang most elmaradt. A sztori megvéve, a teljes reklámfelület eladva, néző tökéletesen hülyének nézve. ,,Csupa boldogság vár, ezután rád és rám, tararam tararam tararam."