Vilma
-8 °C
3 °C

Skizofrén képletek

2002.02.27. 19:28
Szerelem, skizofrénia és matematika. Egy csodálatos elme misztikus küzdelme saját gondolatai ellen - Russel Crowe legújabb, Oscar-díjra jelölt filmjében.
Az amerikai filmkészítőknek legtöbbször csak elnagyolt, kartonból vagdalt klisékre futja, ha a zsenialitást kell ábrázolniuk. A vásznon feltűnő géniuszokat három, egymástól jól elkülöníthető alcsoportra lehet osztani: van ugyebár a tökéletes, aki egyik lábával a tudás, míg a másikkal az erkölcs talapzatán áll, hogy a tömegek fölé emelkedve mutassa az utat egy szebb jövő felé; aztán ott van az úgynevezett különc, aki gyűrött ingben, csapzott hajjal jár-kel a világban, tudományos problémák tucatjait oldja meg reggeli előtt, de biztos leeszi magát, és még a cipőjét sem tudja befűzni. A harmadik és talán legemberibb figura: az őrült, akinek a zsenialitás egyszerre áldás és átok, és akit tehetsége úgy kínoz, mint egy soha el nem múló betegség. Ebbe a típusba tartozik Ron Howard filmjének főszereplője is, aki zsenialitásával felforgatja a huszadik századi tudományos gondolkodás alapjait, miközben élete jelentős részében pszichiátriai kezelés alatt áll.

Gyógyszerek nélkül küzd meg a saját maga teremtette démonokkal
Az életrajzi eseményeket feldolgozó, ám a tényeket meglehetősen szabadon kezelő film az 1994-ben közgazdaságtani Nobel-díjjal kitüntetett John Nashről szól, aki mindössze egyoldalas doktori disszertációjával alapozta meg a nem kooperatív játékelméletet - és ezzel nagy hatással volt többek között a modern közgazdaságtanra, a szociálpszichológiára és a biológiára is. A történet szerint a visszahúzódó, kicsit bogaras nyugat-virginiai matematika zseni 1947-ben érkezik a Princeton egyetemre, ahol különös viselkedése miatt rögtön összetűzésbe keveredik csoporttársaival és tanáraival. Nash ugyanis nem látogatja az órákat, és minden adandó alkalommal kifejti, hogy évfolyamtársaival ellentétben ő nem éri be a már összegyűjtött tudás rendszerezésével. Azt az ötletet keresi, ami egy csapásra megváltoztatja a tudományt. Egy váratlan pillanatban a könyvtártól távol, egy kis kocsmában rá is talál arra az eredeti gondolatara, amire aztán felépítheti világrengető elméletét, a Nash-egyensúlyként elhíresült tételt.

Pár év múlva már megbecsült tudományos személyiség, az amerikai hadsereg kódfejtő szakértője, sőt a szakmai sikerek mellett magánélete is rendeződik, amikor feleségül veszi élete első szerelmét, a gyönyörű és okos Aliciát. Ennek az idillnek azonban hirtelen vége szakad, és Nash egy elmegyógyintézetben találja magát, ahol szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy élete legfontosabb emlékei, a számára legkedvesebb emberek csak a valóságtól távol, agyának mélyén léteznek. Nash azonban nem adja fel, vissza akar térni a tudományos életbe, ezért szedáló gyógyszerek nélkül küzd meg a saját maga teremtette démonokkal.

Zsenialitása és őrülete ellenére sem különbözik tőlünk annyira
Egy ilyen történetet nehéz elrontani, és ez a bravúr még az általában csak nyúlós giccseket gyártó Ron Howardnak sem sikerült. A Túl az Óperencián és a Grincs rendezője ezúttal visszafogott filmet készített, amiben az összeborulós, romantikus jeleneteket megfelelően ellenpontozzák a skizofrénia mindennapjainak képsorai. A film látványtervezője, Wynn Thomas pedig tökéletes díszletek és maszkok segítségével vezet minket végig egy emberi életen és a huszadik század második felén, ráadásul azt is bebizonyítja, hogy néhány jól megválasztott vizuális effekt képes felerősíteni egy melodráma hangulatát is.

A szereplők meggyőző alakítást nyújtanak, és ez nem meglepő amikor még a mellékszerepekben is olyan nagyszerű művészek tűnnek fel, mint például a pszichiátert alakító híres Broadway-színész, Christopher Plummer. Russel Crowe ugyan néha kicsit túljátssza szerepét, de ha a lapos, színtelen Gladiátorért megérdemelten jutalmazták Oscar-díjjal, akkor most akár kettőt is kaphatna John Nash megformálásáért. A jó forgatókönyv és a mértékletes rendezés mellett ugyanis az ő színészi játéka változtatja az őrült tudós kliséjét hús-vér emberré, akit - ha megérteni nem is tudunk a moziban töltött 134 perc alatt - de legalább bepillanthatunk gondolataiba, és megérezhetjük, hogy zsenialitása és őrülete ellenére sem különbözik tőlünk annyira.

A Beautiful Mind - Egy csodálatos elme
színes feliratos amerikai filmdráma, 134 perc, 2001
rendező: Ron Howard
író: Sylvia Nasar
forgatókönyvíró: Akiva Goldsman
zeneszerző: James Horner
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Rita Ryack
producer: Brian Grazer, Ron Howard
látványtervező: Wynn Thomas vágó: Mike Hill, Daniel P. Hanley szereplők:
Russell Crowe (John Forbes Nash, Jr.)
Jennifer Connelly (Alicia Nash)
Ed Harris (Parcher)
Christopher Plummer (Dr. Rosen)
Paul Bettany (Charles)
Vivien Cardone (Marcee)
Josh Lucas (Hansen)

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!