Sára, Márió
-12 °C
-1 °C

Kiskakas mentőakció az animációért

2003.11.10. 12:20
A szlovák, cseh, lengyel és magyar rajzfilmrendezők a Kiskakas animációs filmfesztivál keretében november 7-én megegyeztek abban, hogy megfejik a helyi kultúrpolitikát, hogy ne csak csurrantsák-cseppentsék a pénzt. "Nem mentheti meg senki helyettünk a Közép-kelet-európai animációt!"- indokolta a felfokozott hangulatot az Indexnek M. Tóth Géza, a fesztivál szülőatyja.
M. Tóth a Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) Vizuális Tanszékének vezetőtanára az egyedi alkotásai és a tanítás mellett rendszeresen elvállal tévés, webes megrendeléseket is, többek között a VIVA tévé arculatáért is ő felelős.

- A vita résztvevői egyetértettek az amerikai professzor Reeves Lehmann felvetésével, hogy minden animáció biznisz. A Magyar Hírlapban pár napja pedig még olyan cikk jelent meg a fesztiválotok kapcsán, ami a művészfilm kontra bérmunkás melót, mint a jó és rossz küzdelmét hangsúlyozta.

M. Tóth Géza
Klikk a képre!
- Nem, erről szó sincs, és örülök, hogy az amerikai professzor ezt a butaságot helyre tette. Teljesen egyetértek azzal, amit mondott: "Tévképzet az, hogy minden, ami művészfilmnek indul, az valamilyen magas minőséget képvisel és minden, ami bérmunka, az szükségszerűen rossz." A professzor szerint a film elsősorban piaci termék, még a művészfilm is, csak más a csatornája, közönsége. Igaz, hogy más neveket ért művészfilmeseken, mint az európai kollégák; csupa olyat, akiket itt kommerszként is jegyeznek.

- Mikor a professzor elmondta, hogy az USA-ban egy jó animációs rövidfilm-ötlet megvalósítására tíz-húszezer dollárt adnak - ami Magyarországon a szakma éves állami támogatása -, egy magyar diák felszólalt, szerezzen neki is ennyit. Az amerikai segély az egyetlen kiút a válságból?

- Nem ezt akarjuk tőle, de még a felajánlott kontakt címeket sem kellene igénybe vennünk. Azt kell megfejni, ami itthon van, és nem csak várni arra, hátha csurran-cseppen valami külföldről, az MMK-tól (Magyar Mozgókép Alapítvány), vagy az NKA-tól (Nemzeti Kultúrális Alapprogram). Most a vita utáni optimista hangulatban a szlovák, cseh, lengyel, szlovén kollégák is megfogalmazták, hogy nekünk magunknak kell tenni az ügyért, mert más nem fogja megtenni helyettünk. Megegyeztünk: mindenki létrehozza a maga Kiskakas szervezetét, ami alkalmas lehet arra, hogy felserkentse a hazai kultúrpolitikát az animációs befektetésre. A Kiskakas név kultúra-független, ráadásul most új értelmet kapott, eddig a magyar animáció kezdeti, hatvan évvel ezelőtti korszakát idézte, amikor két film is született a sztoriból, most a kultúrpolitika számára is van üzenete: ébresztő! Nem várhatjuk meg, amíg valaki bekopog az ajtón, hogy megmentse helyettünk a Közép-kelet-európai rajzfilmet.

A mezőny rangsora
Fülöp József, a Kiskakas fesztivál főszervezője minőségük szerint rangsorolta a fesztiválon vetített filmes iskolák blokkjait:
1. cseh: Nagy múltú, negyven éves animációs oktatás. A cseh filmekre is jellemző humor jön át ezeken a filmeken. Filmre készült tárgyanimáció, bábfilm, stoptrükkös pixiláció a jellemző.
2. szlovák: Mindenben csapódik a cseh vonulathoz. Látszik, hogy hiába vált ketté Csehszlovákia, ők sem felejtettek el filmet csinálni. A blokk In the box című kisfilmje diák Oscar-díjas lett.
3. svéd: A vendégtanárok miatt jelen van a szláv hagyomány, a bábfilmes technika, amit komputer animációval ötvöznek.
4. portugál: gazdag színvilágú, hangulatos, egyedi humort felvonultató mediterrán filmek. Teljesen más látásmód, mint a többi európaié.
5. magyar blokk: új generáció. Reméljük a frissessége miatt tetszik a közönségnek. Nagyrészt digitális technikával készültek.
6. izraeli: jellemző az útkeresés, a technikák szabad használata. Komputer animációval készültek, amit gyakran kevernek az absztrakttal. Három éve még animációs stúdió sem volt Izraelben.
7. amerikai: a fantasztikus technikai felkészültség látszik a filmeken, kevés szellemi energiával párosítva.
8. osztrák: Sajátos, képzőművészeti ihletettségű anyagot hoztak. Festészek, zenészek, műkedvelők figyelemre méltó kísérletezgetése.
- Mitől jó üzleti befektetés a Közép-kelet-európai rajzfilm?

- Van egy kreatív töltet, aminek a továbbélesztése nagyon fontos. Ennek van piaca. Ezért keresik fel nagy számban az intézményeinket a nyugat-európai diákok, és ezért kíváncsiak a tanárainkra, alkotóinkra külföldön. A fesztiválon látott svéd diplomafilmek többek között attól olyan jók, hogy lengyel Pjotr Dumala vezeti a tanszéket. A cseh blokknak itt a fesztiválon a csodájára jártak, és a szlovák is irgalmatlan erős. Ezek a pénzhiány miatt nem hoznak technikai újítást, de dramaturgiai kidolgozottságuk, művészi kvalitásuk nagyon magas.

- A magyarok hol tartanak?

- Tartjuk a reményteli pozíciónkat, a középmezőnytől fölfele. 60 éves erős hagyománya van a műfajnak, és jelenleg is be tudunk kapcsolódni az európai művészáramlatba.

- Az egyetem költségvetése a szakmától független. Mennyit kaptok az NKA-tól?

- Évente a hat végzős tanítvány kb. 200 ezret kapott diplomafilmenként, így az továbbra is az anyuka-apuka pénzéből készül el. Ez nem megoldás.

- Milyen más megoldás lehet?

- Például ez a fesztivál. Széles körben meg kell ismertetni, és el kell fogadtatni az eredményeinket, hogy érdemben lehessen lobbizni az animációért. Az életben maradáshoz nagy segítség a digitális technika megjelenése, ami az animáció demokratizálását jelentette. Mindenki számára hozzáférhető olcsó szoftverekkel hihetetlen magas színvonalú animációkat is lehet csinálni.

- A Filmunió feladata, hogy nemzetközi fesztiválokon szerepeljetek, mégis a fiataloknak csak elvétve van filmje "A" kategóriás fesztiválon. A vitán nem is volt erről szó, mert a Filmunió vezetője vita közben elment.

- Mivel Magyarországon nem a filmes képzés alá tartozik az animáció, hanem az Iparművészetihez, tehát egy dizájn-egyetemhez kötődik, a finanszírozás mellett a forgalmazás sem működik automatikusan. A Filmunió ráadásul csak a filmre forgatott anyaggal foglalkozik, ami nálunk csak 1-2 százalék.

Tekintse meg képeinket!
- Nemcsak külföldön nem látják a magyar rajzfilmeket, de ettől és még egy-két fesztiváltól eltekintve Magyarországon sem.

- Tudomásom szerint Magyarországon a tévék más rendszerben kötelezettek arra, hogy hazai alkotásokat gyártsanak, vagy mutassanak be, mint a legtöbb nyugat-európai országban. Amíg ez nincs megoldva, hiába sírunk azon, hogy saját kedvére miért nem gyárt vagy vetít a tévé elegendő magyar rajzfilmet.

- Az iskolában is hirdeted a piac-szellemet?

- Igen, az alkotói munkáim mellett a tanítványoknak bemutatom a megrendelésre készült anyagaimat is, és minden évben szervezek olyan vizsgafeladatot, ami valamilyen tényleges felkérésre készül el. De úgy érzem, hogy még az egyetemen is új ez a szemlélet. A művészeti felsőoktatás rendszerében mindenképpen.

- Trenírozzátok a diákokat a szakmai túlélésre?

- Mikor hatalmasra duzzadt stúdiók omlanak össze egyik pillanatról a másikra, és nem tudjuk előre, hova kerülnek a diákok, nem életbiztosítás, ha csak egy részterületben lesznek jártasak. A hagyományos rajzfilm és a 3D technika mellett a lehetséges webipar és a tévé megrendeléseire is felkészítjük őket. A költői rajz- és bábfilmek mellett így webszájtokat, reklámot, interaktív animációkat, storyboardokat, spotfilmeket egyaránt készítenek.

- Azt említetted, hogy pénz nincs. Kreativitás van az ifjú generációban?

- Természetesen van, de én mást értek ezen, mint hogy a múzsa egyeseket homlokon csókol. Nem várhatom meg ölbe tett kézzel, hogy kipattanjon az isteni szikra, sem egy tévés arculattervezésnél, sem egy egyedi filmnél. Az intuíció, a kreativitás fontos dolog, de ez a szakma gyakorlásának szintjén egy trenírozható valami, amit kellő szorgalommal bármelyik diák szinten tud tartani. Ez nem adomány, hanem szorgalom és akarat kérdése.