Miklós
-7 °C
2 °C

Digitális döbbenet

2001.05.28. 10:20
A mozikban nagy sikerrel tomboló Múmia folytatása Indiana Jones figuráját próbálja meg az új évezred dolby érzésére hangolni, illetve az antik mitológiát adaptálja az amerikai hamburger kultúra gyermekeinek. A digitálisan rothadó halott tehát visszatért, hogy bebizonyítsa: a méregdrága számítógépes trükkök ugyan pótolnak egy sereg statisztát, de a forgatókönyvíró még nem helyettesíthető szoftverrel.
A Múmia első epizódját egy unalomba hulló házibuli hajnali haláltusájának keretében volt szerencsém megtekinteni egy részeg tűzoltó társaságában, aki a film alatt a zárlatos tévékészülékek tűzveszélyességét ecsetelte alkoholtól széteső anekdotákban. A hónap dolgozói díjjal kitüntetett címadó team hosszú és fáradságos munkája nyomán Múmia visszatérnek elkeresztelt folytatást már kritikusi felelőségem teljes tudatában tekintettem meg egy légkondicionált moziban, és a tudatmódosító szerek jótékony hatásai híján a film sajnos örökre beégette magát az agyamba.

A Skorpiókirály megesz bennünket reggelire
Rock, a Wrestlemania sztárja
A második rész történetét szükségtelen összefoglalnom eme recenzió keretében, hiszen a film címe hihetetlen sűrűségű esszenciája a cselekménynek. Természetesen a digitális húscafatokkal felékesített múmia visszatér, hogy némi életerőrablás után, Pataki Attilára emlékeztető földi testben küzdjön meg a titokzatos Skorpiókirállyal. Természetesen az első részből megismert hősök újból felveszik a harcot az emberiséget rabigába hajtani készülő gonosszal, akit természetesen most is rövid úton visszapenderítenek a másvilágra.

Az első részhez hasonlóan ebben a történetben is annyi logikai hibát találhat a figyelmes néző, amennyit még a Kisváros és a Barátok közt eddigi részeinek tüzetes átvizsgálásával sem lehet csokorba gyűjteni. A történelmi és mitológiai háttér pedig leginkább egy rosszabb Xena epizód színvonalát súrolja. Kizárólag az átlag amerikai hiányos ismereteire, illetve téveszméire épít, ezért szinte hihetetlen, hogy nem tűnik fel egy-egy gyorsétterem a húszas évek Angliájában, vagy az ókori egyiptomi színhelyeken.

Az alkotók is érezték, hogy a cselekmény csak egy sablonokból épített rozoga tákolmány, ezért lépten nyomon ironikus utalásokat szórtak el a filmben, amíg azonban nem haladják meg a "már megint megmentettük a világot" felkiáltás színvonalát.

A film persze mindent elsöprő látványvilágával próbálja meg magával ragadni a nézőket, ezért az alkotók lélegzetelállító trükkökkel és az agyakban visszhangzó dübörgő dolby effektekkel próbálták meg bevakolni a történet düledező szövetét. Sajnos azonban a vászonról érkező vizuális ingerekhez hamar hozzászoknak a sokat látott mozijárók, így a digitális grafikával zsúfolt alkotás inkább hasonlít egy másodosztályú számítógépes kalandjáték szélesvásznú verziójára, mint egész estés kalandfilmre.

A teremből távozva megfogadtam, hogy ha a Múmia esetleg megint visszatérne a vászonra, én biztos megszívlelem a főszereplő tanácsát, és elkerülöm a mozikban pusztító szörnyszülöttet.

A múmia visszatér - The Mummy Returns
színes magyarul beszélő amerikai kalandfilm, 120 perc, 2001
rendező: Stephen Sommers
forgatókönyvíró: Stephen Sommers
zeneszerző: Alan Silvestri
operatőr: Adrian Biddle
jelmeztervező: John Bloomfield
producer: Sean Daniel , James Jacks
executive producer: Bob Ducsay , Don Zepfel
látványtervező: Allan Cameron
szereplő(k):
Brendan Fraser (Rick O'Connell)
Rachel Weisz (Evelyn Carnahan O'Connell)
John Hannah (Jonathan Carnahan)
Arnold Vosloo (Imhotep)
Oded Fehr (Ardeth Bay)
Patricia Velasquez (Meela/Anck-Su-Namun)
Freddie Boath (Alex O'Connell)