Osama, a férfiruhás lány

Ha az embert tisztázatlan okokból terrorizálták, nyomorba kényszerítették és például halálra kövezéssel fenyegették, nem várható hogy megpróbáltatásai végén szabatosan fogalmazzon. Az átélteket nyilván zaklatottan és persze felkavaróan adja elő. Ha élményeit nem szóban, hanem filmen igyekszik feldolgozni, a végeredmény az Osamához lesz hasonló.

Néma terror

A tálib terror megdöntése után nem sokkal, 2002 júliusában készült első afgán film már csak azért is lenyűgöző, mert minden kockáján érezhető, hogy az önkifejezés legelemibb ösztöne hívta életre. A hosszú időre bennrekedt, és robbanáspontig hevült feszültség. Az iszlámista rezsim alatt a túlélésért férfiruhában küzdő lány története zavarba ejtő intenzitással tárja a néző elé azt, amit hiába próbáltak megmutatni a híradófelvételek, és hasztalan magyarázták az újságok.

A tizenhárom éves lány riadt osonását kísérve a terror legdurvább formáját ismerjük meg. Azt, ahol nincsenek hullák, nem kerepel folyamatosan a gépfegyver és nem lángol az erőszak. A terror a felszín alatt lüktet. Osama (a nevet az arab világban férfiak és nők egyaránt használják) üres utcákon bolyong, ahol csak néha tűnik fel egy-egy lesütött szemű alak. A fojtóan néma felvételeken egyedül a lépések nesze hallatszik, ahogy a járókelők egymásra sem nézve, a fal mellett suhannak. Mintha szellemek járnának a poros, kabuli utcákon. A házaikból előmerészkedőknek pedig valóban az a céljuk, hogy minél kevésbé tűnjenek élőnek.

A tálib törvények tiltanak mindent, ami emberi, és gyakran helyben megtorolják a vétséget. Senki nem kockáztat beszélgetést, hiszen megkövezés terhe mellett tilos a szószátyárság, ahogy a szórakozás minden fajtája is be van tiltva. Nincs zene, a képek bármilyen fajtájának birtoklása halálbüntetést von maga után.

Nőknek tilos férfi kísérő nélkül az utcára lépni. A testet és a szemeket is elfedő viseletbe, a burkába kényszerített asszonyok időről időre mégis vállalják, hogy a szigorral szembefordulva az utcára merészkedjenek. Az éhhalál elkerülése végett. Afganisztánban ugyanis nem egyszerű kísérőt találni. A közelmúlt viszontagságai miatt ugyanis jóval kevesebb a férfi (2001-ben az afgán népesség 10%-a meghalt, 30%-a elmenekült az országból), így a törvény egyetlen, a tálibok által ki is mondott utat állít a nők elé: a csendes kimúlást.

Elvarratlan szálak

Osama, fiatal korának köszönhetően fiúruhában kísérelheti meg túlélni az embertelen körülményeket. A terror azonban az élet minden területét uralja, és a lány hamarosan egy tálib iskolában találja magát, a Koránt és a fegyverhasználatot tanuló sok száz gyerek közt.

A főszereplő nem tudta, mi az a film A film főszereplője nem színésznő, ilyen ugyanis nincs Afganisztánban. A rendező egy kabuli piacon találkozott az akkor 12 éves, kéregetésből élő Marina Golbaharival. A 13 gyermekes családból származó lány akkor még nem tudta, mi az a film. Gázsijából később házat vett családjának Kabul külvárosában. Marina jelenleg második filmszerepét játssza egy rövidfilmben. Siddiq Barmak igaz történet alapján írta a forgatókönyvet. Pakisztáni tartózkodása alatt hallotta annak az afgán kislánynak a történetét, aki fiúruhába öltözve próbált emberhez méltóbb életet élni. Afganisztán a tálibok előtt sem volt filmnagyhatalom. Eddig összesen mintegy negyven afgán kis- és nagyjátékfilm készült. Ennek jó része, köztük Barmak rövidfilmjei is, megsemmisültek a terror időszaka alatt.

A nézőt székhez szegező történetnek hibája éppen az, ami egyúttal az erejét is adja. A nyers érzések ugyanis nem engedik, hogy az afgán rendező, Siddiq Barmak filmmé gyúrja az anyagot. Az Osama a borzalmak közül frissen szabadult túlélő vallomása: az eleven élmények hőfokuk miatt nem állhatnak össze esztétikailag kidolgozott egységgé.

A moszkvai filmegyetemen végzett, és a tálib rezsimet Pakisztánban túlélő rendező dokumentumfilmesként egyedülállót alkotott. Az elvarratlan történetszálak, a megjelenő, majd elfelejtett szereplők (a nyugati riporter például, akiről végül nem derül ki, miért került a filmbe, noha a felütés éppen az ő felvételei révén válik erőssé), vagy a hangsúlyos, de funkciótlan elemek (a nagymama soha ki nem bontakozó népmesemotívuma) játékfilmként kevéssé teszi értékelhetővé az Osamát.

Hogy a film mégis nemzetközi játékfilmfesztiválok díjait nyerte (Cannes, Golden Globe, London), nem Siddiq Barmak munkájáról, hanem a kényszeres protest-szavazásokba bonyolódó európai filmes zsűrik szereptévesztéséről mesél.

Osama, Színes feliratos afgán-japán-ír-iráni-holland dráma, 83 perc, 2003

rendező: Siddiq Barmak
forgatókönyvíró: Siddiq Barmak
operatőr: Ebrahim Ghafori
zene: Mohammad Reza Darvishi
producer: Siddiq Barmak, Julia Fraser, Julie LeBrocquy
vágó: Siddiq Barmak

Szereplők:
Marina Golbahari
Arif Herati
Khwaja Nader
Zubaida Sahar
Mohamad Nader Khadjeh
Mohamad Haref Harati