Natália
-3 °C
7 °C

Arról, ami az, ami

2000.10.12. 16:35
A Papás-Mamás című film nem remekmű. Nem esünk hasra a történet eredetiségétől. A film zenéje is csak azokat fog öt-hatezer forintos beruházásra késztetni, akik amúgy is csillapíthatatlan vágyat éreznek egy immáron teljesen húsmentes, vagyis vérszegény Gombafejre. (Paul McCartney) Sőt, nem akarjuk majd a felháborodottságtól túlkiabálni ,,Dejólmegyajueszéjinglis" Györgyit sem, ha az Oscar-díjkiosztón nem e film színészei kasszírozzák a legtöbb aranyozott papírnehezéket.
A Papás-Mamás mégis jó film. A mese ugyan nem utánozhatatlanul eredeti - fiatal házaspár, nagy szeretet, régóta és hiába várt gyermekáldás. Majd a már alig remélt siker, ami azonban váratlanul felborítja a tökéletesnek hitt érzelmi viszonyokat - viszont szórakoztató szituációk sorát váltja ki. A filmnek pedig erénye, hogy a sikamlós téma ellenére sem válik alpárivá.

Működő, korrekt film
A Papás-Mamás korrekt film, mert az alkotók a filmjüket meg a nézőt is megkímélik az újabban már a vígjátékokra is kényszeresen rászerelt politikai, szociális vagy filozófiai ,,eszmei mondanivaló" (vö. ,,üzenet", ,,erkölcsi tanítás") koloncától.

A Papás-Mamás működő film, mert a nézőcsalogató sztárok nevei nem helyettesítik a játékukat. Nincsenek illúzióink, ezt a filmet is elsősorban az anyagi siker motiválta, ez így van rendjén -, de legalább, szemben a legtöbb profitorientált bornírtsággal, profi módon, ízlésesen bűvöli ki a pénzt a zsebünkből. Nem akar, és nem is nyújt mást, mint ami ő maga: egy vígjátékot, amin rosszérzések nélkül lehet röhögni.