További Mozi cikkek
Uri Geller délutáni edzése közben |
Most meg itt a film, az első Pokémon mozi. Hozzátenném: Japán. Ennek a két tényezőnek említése néhány évvel ezelőtt még intenzív nedvesedést idézett volna elő alsóneműmben, mára azonban egyszerűen megcsömörlöttem a minket övező Pokémon-őrülettől (tényleg az). Nem is tudom, miért kötöttem ki a mozi sajtóvetítésén néhány tucat tizenéves gyerek között. Talán még élt bennem a remény, hogy valójában a film nem is ezt a vérszar hype-ot akarja meglovagolni, hogy lesz benne tartalom és vicc, mint a Disney filmekben (gondoljunk a Herkulesre, vagy az Egyiptom hercegére, neadj' isten a Toy Story-ra!), aztán jó lesz, filmélmény és rokkerság(-ség).
Repülő spenótcsomó délutáni edzése közben |
Leszámítva az elejét egy rosszul megírt forgatókönyv elcseszett eredményét látjuk nulla tartalommal, banális történettel és középszerű rajzokkal. Értelmetlen butaság, semmi japán nincs benne, átkozom Jávor Bencét (itt egy szmájli), hogy nem ment helyettem a vetítésre, aztán Para-Kovács Imrét, hogy nem írt róla valami megrázót, mert ez tényleg az ő asztala lenne, úgyhogy én itten be is szűntetném magam azon hirtelenjében. Ne nézzétek meg, kedves emberek, inkább valami mást, vagy maradjatok otthon és szeressétek a körülöttek levőket, többet ér, mint ezer Pokémon.
Szívesen adnék egyébként egy olyan tanácsot a készítőknek, hogy próbáljanak meg kicsit lazábban gondolkodni, ne ennyire a pénzre koncentrálni és akkor én sem lennék ilyen enervált.