A pokémonok szerepe

Vegye tudomásul a Kedves Olvasó, hogy nem fogok Pokémon-kritikát írni! Azután döntöttem így, hogy szerkesztőségünk lelkes zsurnalisztái között hetekig nem akadt egy sem, aki hajlandó lett volna megtekinteni és megírni a filmet. Aki pedig végül bevállalta, a pénztárnál sorra kerülve elvörösödött, így lettünk gazdagabbak egy dél-kínai filmdráma kritikájával, de Pokémon téren minden maradt változatlan. Odakinn pedig egyre komolyabbá vált a helyzet, egyes források szerint a tíz év alatti gyermekek háromnegyede elvonási tüneteket mutat, ha fél óráig nem lát Pokémon-figurát. Mielőtt az ügy - melyet belső körök már Pokémon-válságként emlegettek - eszkalálódott volna, döntöttem. Írok a filmről, de nem kritikát, hanem tényeket. Mert csak a tények segíthetnek tisztán látni az egyre homályosabb ügyben.

Kezdjük a sokunk számára rejtélyes pokémonok mibenléténél. Ezek a jószágok népesítik be a film amúgy köznapinak mondható, emberek által lakott világát. Formagazdagságuk végtelen, és leginkább állatokra emlékeztetnek. Vannak madárszerű, hüllőszerű, aranyhörcsögszerű pokémonok, de egy összeverődött pokémonseregletben felfedeztem egy ananásztípusút is. A pokémonok három alfajra mégis feloszthatóak. Léteznek köz-pokémonok, melyek statisztaként jönnek-mennek a filmben, hangot nem adnak ki, és sok van belőlük. A baráti pokémonok főtulajdonsága az, hogy valamelyik szereplő tulajdonai. Sok vizet, az előző csoporthoz hasonlóan, nem zavarnak, viszont mindegyikük nagyon aranyos. Jellemzőjük még, hogy stresszhelyzetben olyan fajspecifikus szavakat gajdolnak, mint pl. "maj-maj", vagy "pika-pikacsu", stb. Ennyiben rokonságot mutatnak a hazánk Négyszögletű Kerek Erdőjében élő Dömdödömmel.

A következő két pokémon-alfaj társaiktól eltérően aktívan is részt vesz a cselekmény alakításában. A személyi pokémonok alapesetben az emberi szereplők zsebében, kis gömbökben kucorognak. Veszély esetén a srácok előkapják a gömböket, mire a személyi pokémonok, melyek vad állatokra hasonlítanak, előpattannak, és a környéken mindenkit lerendeznek.

A felsőbbrendű-pokémonok a természet valamely elemét, a tüzet, jeget, villámot, vizet képviselik. Leginkább madárformájúak, hatalmasak, és a történet az ő elfogásuk, illetve kiszabadításuk körül bonyolódik. A bestiárium cizelláltságával szemben áll az emberi szereplők, egy csapat kiskamasz modern világa. A fiúk mindegyike fordított bézból sapkában, a lányok a hasukat szabadon hagyó pólóban mentik a világot. Van is mit, hiszen a Földet ökológiai katasztrófa fenyegeti! A gonosz tudós (khm) által elrabolt felsőbbrendű-pokémonok nélkül ugyanis megbomlott a globális egyensúly. Egy fontos tengeráramlat iránya megváltozott, és a víz lassan elborítja az egész világot, szól a küzdelem létjogosultságát biztosító tudományos magyarázat.

A film azonban sokkal kevésbé modern és nyugati szemléletű, mint azt gondolnánk. A tudományosan megtámogatott sztori mögött ugyanis keleti logika működik. A kiszabadított elemek, ahelyett, hogy a Walt Disney séma szerint dalra fakadnának, egymásnak esnek. Háborújuk a film egyik megjegyzendő motívuma. A harmóniát biztosító princípiumok a keleti ember fejében (és a valóságban hasonlóképpen) nincsenek jóban egymással. Előjelük ellentétes. A Pokémon-világ motorja az ellentétek egységének keleti logikája.

A film alaphangulatát azonban mégsem ez, hanem a főszereplő kölyökcsapat kalandjai határozzák meg. A srácok küzdenek a viharral, a gonosz tudóssal, saját becsvágyukkal, és bár a film minden egyes kockáján szerepel legalább négy pokémon, illetve a diskurzus is leginkább e teremtmények körül forog, a pokémonok legtöbbször mégsem jutnak szerephez. A sztori tulajdonképpen levezényelhető volna egyetlen árva pokémon nélkül is. Mi végre furakodtak be ezek a súlytalan szereplők egy mesefilmbe?

Válasz helyett a film zenéjének szövegéből idéznék: "Elkapott már a pokémon láz/az a cél, hogy mesterükké válj!" szól az egyik szakasz, a következő pedig arra buzdít, hogy "gyűjtsd össze mind a pokémonokat!" Amik már a mozi előtti boltban megvásárolhatók.
Csak tények, semmi kritika.