Vencel
7 °C
24 °C

Pol Pot megye punkjai

2000.03.17. 20:15
Ha valaki éppen nagyon haragszik a demokráciára, mert felment a Maripen ára, meg drága a benzin, esetleg már nem kap fizetést azért, hogy a raktáros Gizikét döntögesse a bálák között, hát akkor üljön be erre a filmre, és várja meg, míg elmúlik a harag, mert minden könnyes-bús, háromhatvanas nosztalgiát eltakarít ez a történet.

A CPg
A CPg egy szegedi zenekar volt, és szerencsétlenségükre az ezerszer is átkozott nyolcvanas évek elején gondolták azt, milyen jó is lesz, ha elmondják, amit gondolnak. Hát rosszul gondolták. Akkoriban történt ez, amikor az önök szülei már éppen kiheverték, hogy a Piramis feloszlott, és álmodozva hallgatták az ígéretet, miszerint ha három gyerek, akkor három szoba, és már nem is tűnt számukra annyira undorítónak és áporodottnak a rendszer, sőt -isten bocsássa meg nekik-már kezdték megszeretni, kezdték véglegesre bevackolni magukat.

Nos akkoriban, amikor ha valaki elég ügyes volt, már lophatott, akkoriban szólalt meg a CPg olyan hangon, amiről álmodni sem mertek más zenekarok. A döbbenet miatt eleinte a hatalom nem is mozdult, de aztán lett a dologból egy szép kerek politikai per, majd ítélet, börtön, szabadulás és természetesen lepattanás. A dolog azért is tanulságos, mert a nyolcvanas évekre úgy emlékszünk, mint a nyugalom éveire, akkoriban már nem nagyon öltek meg senkit, apu akkor lopta anyunak a telket meg a kocsit, ellenzékieket csak akkor vertek, ha muszáj volt, és egyszeriben jelentkezik egy merőben új probléma, egy zenekar, aki nem kódol, nem bujkál jelbeszédben, hanem azt közli brutálisan és közérthetően, hogy Rohadt büdös kommunista banda, miért nincsenek ezek felakasztva ? És tényleg, merül fel az emberben a kérdés, miért?

Ez a film szembesít minket akkori hazugságainkkal, gerinctelenségünkkel, azzal, hogy mit láthattunk volna, ha nem takarjuk el a Népszabadsággal a szemünket. Na jó, ha nem mi, akkor a szüleink.