Aranylövés körfűrésszel, elektrosokkal

Nem reagált a gyógyszerekre, jöhet az elektrosokk Ellen Burstyn-t felterjesztették legjobb női Oscarra

Sokkoló filmekben nem szűkölködünk mostanában. Sőt kifejezetten úgy tűnik, mintha az álomgyárosok összehangoltan feszegetnék a nézők érzékszerveinek és idegrendszerének határait. Hamarosan a mozikba kerül a Magyar Botrányfilmként bemutatott Nexxt, de előtte még gyorsan újravágják, mert nem sikerült elég ironikusra rendezni a plutokannibaloid-perverzita jeleneteket. (Öncélúra sikeredtek, na sag schon!)

A Requiem...-et nem fogják újravágni, pedig talán megérne egy revíziót a film súlypontozása. A kétórás független projekt első másfél órájában ugyanis csak unottan sodródunk a brooklyni rögvalóságban. Két szálon kísérjük végig három fiatal sikertelen kiugrási kísérletét a heroin fogságából és az egyikük anyjának becsavarodását, amint eszelős fogyi-addikcióba kerül egy TV-show meghívása miatt. (A becsavarodás valóban hiteles: Ellen Burstynt felterjesztették legjobb női Oscarra is.)

Időnként megvillan egy-egy zseniális montázs, klip-geg Szájbarág mindent

A sztori követése igazán nem nagy feladat, nem is néztem volna gyanakvással a vásznat, ha időnként nem villan meg egy-egy zseniális montázs, klip-geg, akármi, ami miatt az ember végül mégsem megy ki a moziból. Aronofsky azonban szép sorban agyonüti a legjobban sikerült klip-betéteket is, túlismétel és szájbarág mindent.

Már éppen felháborodnék, amikor az elvonási tünetek miatt embriópózba görnyedő Tyrone mögé - szovjet propagandafilmek didaktikáját idézve - bemontírozza gyermekkori álmát, amint anyja ölében megígéri, hogy jó kisfiú lesz, de nincs megállás. Levezetésként elindulunk egy tizenötperces csúszdán, ahol az elidegenedés és a széthullás olyan egyetemes szimbólumok által jelenik meg, mint pl. gennyes véna, erőszakorgia, elektrosokk, mindegyik premier plánban, hogy még véletlenül se fordíthassuk el orcánkat (és háborgó gyomrunkat) a rettenetes igazságról.

Aronofsky vizuális terrorizmust vetett be, melyet elsősorban mazochista túszoknak szánt. A terrorizmust a magam részéről elítélem, aki viszont vágyik rá, az küldjön be előtte egy szaftos thai szendvicset. Nem fog csalódni.

Ps: A kinematofilek nevében pedig követelem a forgalmazóktól, hogy hozzák be Magyarországra a Pít!