További Mozi cikkek
Leni Riefenstahl 2002.07.19 Fotó: EPA/Frank Mscher |
Csak dokumentált?
A nemzetiszocialista pártvezér 1932-ben magához rendelte a fiatal rendezőt, és propagandafilmek készítésével bízta meg. Riefenstahl az 1930-as években Hitler kedvence lett, és több filmet is forgatott a fasiszta rezsimről. Leghíresebb munkája Az akarat diadala volt, mely az 1934-es nürnbergi Nemzetiszocialista Pártkongresszusról szól. Egy másik híres munkája az 1936-os berlini olimpiáról készült Olympia című dokumentumfilm, amit nálunk A népek ünnepe címmel mutattak be a harmincas évek végén.
Riefenstahl azonban sohasem volt a náci párt tagja, és nem indult ellene eljárás háborús bűnök elkövetése miatt sem. Tavaly ugyan egy kölni bejegyzésű roma egyesület feljelentette, mert a rendezőnő egy interjúban közölte: a háború után viszontlátta azokat a roma statisztákat, akiket egy koncentrációs táborokból kölcsönzött ki a negyvenes évek elején Mélyföld című filmjének forgatására, vagyis burkoltan a holokausztot tagadta, ami Németországban bűncselekménynek számít. Az ügyészség azonban magas korára és a csekély közérdeklődésre tekintettel megszűntette az eljárást, Riefenstahl pedig megígérte, hogy többet nem tesz hasonló kijelentéseket.
A rendezőnő a vele készült interjúkban mindig hangsúlyozta, hogy nem támogatta a náci pártot, csak dokumentálta azt, filmjei a művészetnek készültek, nem a politikának. 1964-ben egy újságírónak egyenesen azt nyilatkozta, hogy Az akarat diadala valójában nem is propagandafilm, hiszen minden beállítása igaz, és keresetlen, éppen ezért a nürnbergi párgyűlésről készült alkotás csupán egy történelmi dokumentumfilm.
Hollywood tanítója
A nürnbergi nemzetiszocialista pártgyűlést bemutató Az akarat diadala témája ellenére a filmtörténet egyik legjelentősebb alkotása, nem csak a propagandafilmek, de számos nagy hollywoodi klasszikus is ebből a filmből merített ihletet. Riefenstahl kamerakezelése, filmjeinek képi világa a negyvenes évek óta tananyag az Egyesült Államok szinte összes filmfőiskoláján.
Az idős rendezőnő hetvenes éveiben búvárkodni kezdett, hogy hátfájása enyhüljön, majd tenger alatti élményeiről filmet is készített Impressions under Water címmel, amelyet születésnapján, 2002. augusztus 22-én mutattak be Berlinben. A közel 200 merülés fényképeiből születettt az 1978-ban kiadott Korallkertek címet viselő könyv, majd az 1990-ben publikált Víz alatti csoda című album is.
1993-ban három órás portréfilm készült róla Leni Riefenstahl csodálatos és szörnyű élete címmel, amely a rendezőnő kalandos élete mellett azt is bemutatja, hogy alkotásai hogyan járultak hozzá a náci propaganda sikeréhez, és Hitler személyes mítoszának kialakításához, vagyis végső soron hogyan vezettek a holokauszt tragédiájához.
A portréfilm mellett számos történész is felvetette már, hogy ugyan Leni Riefenstahl közvetlenül nem felelős a második világháború szörnyűségeiért, és filmjeit csak művészeti szempontokat figyelembe véve készítette, erkölcsileg mégis elítélhető, mivel egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy tehetségével a fasizmus erejét növeli.