Segítség, amatőr vagyok!

Gyalogkakukk és prérifarkas

Elképzelem, hogyan készült a Robbanáspont című remekbe szabott film forgatókönyve. A szerző egy átmulatott éjszaka után kiül külső-hollywoodi luxusvillája teraszára, közvetlenül a feszített víztükrű medence mellé, beizzítja legújabb típusú méregdrága laptopját, installálja a legfrissebb forgatókönyvíró-programot (8.1-es verzió), és rutionosan kattintgatni kezd.

Először a műfaji opciók közül választ, aztán a bonyodalom alapjának meghatározásához a ,,titkos katonai kísérlet" menüpontra bök, a lehetséges szerepek listájáról kiemeli a ,,határozott, de különc fehér srác" továbbá a ,,nagyszájú, simlis fekete fiú" pontokat. A helyszín és az ellenfél kiválasztásával sem vacakol sokat, tutira megy és elfogadja a default-ban megadott ,,csendes amerikai kisváros" és a ,,személyes bosszú által vezérelt terrorista és ádáz csapata" opciókat.

Ennyivel a cselekmény el is volna intézve: a továbbiakban a látványtervezők és a lüktető dolby hangzás felelőseinek dolga, akik nyilván más programokat használnak és nem kell azzal törődniük, hogy amúgy hihető és átélhető-e, ami végül a vászonra kerül...

Kergetik a fagyist

Lehet, hogy az engem ért óvodai atrocitásoknak, vagy Tom és Jerry devianciára hajlamosító hatásainak tudható be, de már gyermekkoromtól kezdve ki nem állhatom, ha a Jó minden logika és a ráció ellenére, mintegy isteni kegyelemből csak azért is győzedelmeskedik a Gonosz felett. Megvetettem a pancser Kengyelfutó Gyalogkakukkot, aki a Prérifarkassal vívott változatos párharcaiban mindig csak a puszta szerencsének köszönhette életét. A Robbanáspont nézése közben is ez a bosszantó érzés lett úrrá rajtam.

A történet tetőpontján például több sebből vérző főhősünk, aki egyik kezével a beleit tartja a hasüregében, míg a másikkal a veszélyes vegyi ampullákkal manipulál, szembetalálkozik a fekete ruhás bérgyilkossal, aki iszonytató mordályt markol éppen.

- Meg foglak ölni! De ne félj, profi vagyok, nem fog fájni! - mondja a Gonosz.
- Én viszont amatőr vagyok, ezért neked fájni fog! - válaszolja a főhős és mellbe rúgja a másikat.

A főszereplő kulcsmondata akár az alkotók üzenete is lehetne, amelyet a film hibáira mentségéül hoznak fel a nézők számára. Ami igaz az igaz, ez a kilencven-egynéhány perc rosszabb, mint egy kiadós mellberúgás.