Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Hollywood tiltott gyümölcsei

2004.04.01. 20:00
Kapcsolódó cikkek (1)
A mesebeli Ollókezű Edward törvényi erővel ellátott kollégái a való világban, amit úgy hívunk, hogy nyugati társadalom, kivágásokat követelhetnek, korhatárokat szabhatnak meg a mozibemutatás feltételeként, vagy be is tilthatják az adott művet. Hollywood fénykorában azonban önként mondott le a szabadosságról: a Hayes-kódex az iparág önszabályozó mechanizmusaiért felelt abbéli túlbuzgó szándéktól hajtva, hogy megőrizze az álomgyár szeplőtelenségét. Napjainkban az üzleti érdek a leghatékonyabb tiltó eszköz: a globális márkanév lejáratásának vagy világhíresség megsértésének vádja sok letiltás alapja.
Októberben (2003-at írtunk!), a felvilágosult norvég adminisztráció úgy döntött, megszünteti a filmek betiltásának gyakorlatát. Közel háromszáz film "szabadult fel" (és került a 18 éves korhatárú filmek sorába), köztük olyan mozik, mint a Lángoló jég Steven Segallal, a Kobra Stallonéval, vagy A halál keresztútján című helyenként ultrabrutális gengszterfilm a Coen-testvérektől. Elképzelhető, hogy hasonló liberalizáció menjen vége más országokban? Elvileg igen, de ennek esélye minimális. A (súlyosabb esetben) betiltás vagy (enyhébb esetben) óvás formáinak éppolyan gazdag a tárháza, mint a tiltást előidéző okoknak. Politikai, erkölcsi, vallási stb. alapokon kismillió indokkal tiltanak be filmeket világszerte. Ezek az indokok meglehetősen helyi értékűek is tudnak lenni: a brit cenzúra volt az egyetlen például, amely vágásokat eszközölt A holnap markában című Bond-filmben 1998-ban. Az egymásnak ellentmondó értékítéletek sem ritkák: az angol cenzorok nem engedik megvágatlanul a mozikba a nagy brit színészóriás, Jeremy Irons főszereplésével készült Lolitát, míg a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorror mozis korhatáránál (18 év) enyhébb besorolást adnak a - moziverzióval azonos - videókiadásra (15 év).

Trükkös fiúk

#alt#
Oliver Stone
Az erőszak ábrázolása még a legművészibb filmekben is sokszor az emberi tűrőképességet próbára tevő módon jelenik meg - nem ok nélkül. Ám ahhoz, hogy egy Scorsese- vagy egy Oliver Stone-film mondanivalója keresztül jöhessen a sokkoló képsorokon, a direktor ügyeskedése szüksége. A filmek korhatár-besorolását (film classification) végző MPAA (Motion Picture Association of America) finom manipulálása szükséges ehhez. Nem kenőpénzekről van szó. Hollywoodban a korhatár élet-halál kérdés: köztudott, hogy a filmipart a mozis bevétel hajtja, az egyetlen mérce a mozipénztáraknál (box office) produkált bevétel, ezért egy 15 vagy 18 éves korhatári tiltás egyenlő a potenciális közönség csökkentésével, és a film lehetséges bevételének alapos megtizedelésével.

A rendezőknek lehetőségük van ragaszkodni a kifogásolt jelenetekhez, ám ekkor életbe lépnek a korhatáros megkötések. Hogyan érik el, hogy a kecske (a cenzor) is jóllakjon, és a káposzta (a bevétel) is megmaradjon? Egy kis pszichés trükkel: ezt nevezik színlelésnek. Stone és Scorsese felturbózott, a kelleténél jóval durvább változatokkal járulnak az ítélőszék elé. A cenzorok aztán lelkesen listázzák a vitatott jeleneteket (John Woo egyes filmjeiből, mint a Hardboiled és a Bullet in the Head például kemény húsz percet tüntettek el), és amikor a rendező engedelmesen kivágja ezeket, elégedetten dőlnek hátra székükben. A művészi intenció azonban nem sérült, a számító megjátszás jegyében még mindig a filmben maradt a rendező által elérni kívánt atmoszféra vagy sokk-dózis. De ha a rendező eredetileg ezzel a verzióval jelentkezne, azt azonnal lebutítanák a cenzorok. Ha viszont az eltúlzott filmet butítják, még mindig benne marad a spiritusz.

Léteznek persze jogi módszerek is a szerzői akarat keresztülvitelére. Soderbergh Berlinben mesélte el, hogyan működik ez: a főhős gyakran felbukkanó hátsó fele miatt szigorú korhatári besorolást kapott az általa gyártott Egy veszedelmes elme vallomásai. Fellebbezte a döntést, és az azonos besorolású Sólyom végveszélybenre hivatkozott, mondván egy mezítelen popó nem ér fel az abban látott erőszakkal, következésképp nem eshet azonos korhatár-kategóriába. Kifogását elfogadták, és finomítottak a megszorításon.

Önkéntes Hayes-kódex

#alt# A puritán Amerikában - ahol, ne feledjük, a szesztilalom is lehetséges volt a 20. században - jelentős hagyománya van a cenzúrának: az elharapózó gyilkosságok, orgiák, szex- és drog-botrányok miatt (lásd Kenneth Anger: Hollywood Babylon) Hollywoodot már a némafilmkorszak végére az ország romlott Szodomájaként emlegették. A stúdiók vezetői az iparági good will fejlesztésére és a szakmai imázs glorifikálására 1922-ben létrehozták az MPAA elődszervezetét, majd 1930. március 31-én életbe léptették a Hayes-kódexet. Az elnöki kampányokat szervező korábbi pr-szakember, William Hayes által kiötlött (és érvényesített) szabályzat közel húsz évig uralta a filmek által közvetített képet bűnözésről, erőszakról, szexről, erkölcsi konvenciókról, egyszóval mindenről. Az első beavatkozást az 1934-es Tarzan and His Mate szenvedte el, amelyből kiiktatták a dzsungel királyát kísérő női főszereplő meztelenségét. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezt a gyakorlatot nem a kormány erőltette rá Hollywoodra! Azért indították el - divatos szóval élve - az önszabályozó testületet, hogy a filmeknek ne kelljen keresztülmenniük a több lépcsős állami minősítő szerveken - addig ugyanis minden államban más cenzor döntötte el, mit bír el a mozivászon, és mit nem.

Az Elfújta a szél eredeti változatát azért rövidítette meg az olló, mert a damn (francba, fenébe) kifejezés nem volt megengedhető. Katharine Hepburn és Spencer Tracy azért hajtják külön ágyban fejüket álomra, nehogy bárkinek is eszébe juthasson, hogy a főszereplők "házaséletet" is élhetnek abban a szobában… Egy 1934-es film házasságkötési jelenetében Greta Garbo fallikus szimbólumként kezel egy serleget, és issza meg annak tartalmát. A jelenet mögöttes jelentése azonban nem bizonyítható, a cenzor pedig leinthető "rossz az, aki rosszat gondol" alapon… Az ötvenes évekre leáldozott az álomgyárnak, a stúdiókat nagy ipari konszernek vásárolták fel, amivel elkezdődött a filmszakma vertikális integrációja, megjelentek az első kényes témákkal foglalkozó filmek (pl. A vad, Ok nélkül lázadó, Az aranykezű ember), és a Hayes-kódex átadta helyét az MPAA filmbesorolási szisztémájának, amely már beengedte mozikba a Szelíd motorosok generációjának vad filmjeit.

Vörös posztó: Snuff-filmek

A szado-mazo pornók és hipernaturalista "darabolós" horrorok (slash-mozik), közös gyűjtőnevükön a snuff-filmek köré egész iparág szerveződött a nyolcvanas évekre. A videó tömegcikké válásának köszönhetően kivirágzott a rémületesen piszkos filmek piaca, sőt a perverzebb vágyak mentén szerveződő erotikus és gyilkolós filmekből kulturális jelenség, szubkultúra lett. A több országban betiltott filmekkel kapcsolatos fogyasztási élmény a titokra alapult (eldugott videótékák, kézről-kézre járó példányok stb.) Tágabb összefüggésben ugyan, de ezt az erőszakközpontú, underground világot idézi meg A harcosok klubja című film is. Az igazi snuff-filmekben valódi szexuális erőszakot, kínzást, sőt gyilkosságot láthatunk, ahol az eset rögzítése voyeurisztikus élvezetek kielégülését szolgálja. Mivel az ilyen tetteket a büntetőtörvény tiltja, e filmek forgalmazása is törvénybe ütközik a legtöbb nyugati országban (lásd az erről készült hollywoodi krimit: 8mm). A snuff világának szolidabb, mégis kultikus darabjai közé tartoznak Paul Maurissey és Mario Bava horrorjai. A műfajt a szélesebb közönségréteg és a fősodor felé elvivő Texasi láncfűrészes gyilkos (1975) sem úszta meg a betiltást több országban.

Üzleti érdekek

#alt# Napjainkban az üzleti érdek, a márkanevek vagy világhírű személyek lejáratásának vádja okozza a legérdekesebb betiltásokat, ami már magánjogi kategóriába esik, nem az állami cenzúra területe. A meleg filmek között több jellemző példa akad: 2002-ben a Sundance Fesztiválon vetítették Peter Spears Ernest & Bertram című rövidfilmjét, amely a Szezám utca szereplőivel mesélte el A rágalom című Lilian Hellman-művet (az eredeti moziváltozatra Shirley MacLaine főszereplésével emlékezhetünk). A bábfigurák tervezője, néhai Jim Henson szellemi jogait birtokló - és utódai által irányított - cég utólag letiltatta a filmet, mert rendezője nem rendelkezett a figurák használatához szükséges engedélyükkel. A rendező a szólásszabadság amerikai alkotmányba foglalt jogára hivatkozott, de úgy látszik, a szerzői jogokról szóló jogszabályok erősebbnek bizonyultak. Számos Barbie-babát pellengérre állító film járt így. De megesik, hogy még azelőtt letiltatják a filmet, hogy a Mattel játékgyár észbe kapott volna: a ma elismert kultfilmes, Todd Haynes (Velvet Goldmine, Távol a mennyországtól) főiskolásként két szemeszteren keresztül készítette The Karen Carpenter Story című rövidfilmjét. Barbie-babákat mozgatott egy kvázi-videóklippben a The Carpenters dalára, amelyhez a zenekar nem adott engedélyt. A filmet maga Richard Carpenter tiltatta le, mert úgy vélte, az gúny tárgyává teszi nővérét, a banda másik híres tagját. John Greyson a homofób-himnusznak tartott Kurt Weill-dalt (Kapd elő a bicskát!) figurázta ki egy rövidfilmjében. A szerző utódai léptek közbe. A rendező ezután a jogi huzavona krónikáját vitte bele az Uncut című 1977-es játékfilmjébe...

Kriston László

A Hayes-kódex paragrafusai
Bűnözés
  • A bűncselekmény sosem mutatható be úgy, hogy a joggal és igazságossággal ellentétes módon szimpátiát keltsen a nézőben a bűnöző iránt.
  • A gyilkosság mikéntjének bemutatása nem sarkallhatja hasonló tett elkövetésére a nézőt.
  • A bosszú a modern időkben nem szerepelhet igazságszolgáltató cselekedetként.
  • Brutális gyilkosság, rablás, széffeltörés, vonat- és épületrobbantás módszerét nem szabad akkurátusan megmutatni.
  • A fegyverek használatát a szükséges szintre kell korlátozni.
  • Szeszes ital fogyasztása az amerikai életben, amikor azt a történet nem indokolja, tilos.

    Szex

  • A történethez időnként szükséges erotikus elemek nem aknázhatók ki részletességgel és hasonló tettre csábítóan.
  • Hosszas és vágyakozó csókok, epekedő ölelések, félreérthető pozitúrák és gesztusok nem mutathatók be.
  • Általánosságban véve, a szenvedélyt úgy kell prezentálni, hogy az ne keltsen alsóbbrendű és közönséges reakciókat.
  • A szexuális perverziókra történő bármiféle utalás szigorúan tilos.
  • Miszcegenáció (fehér és fekete fajúak közötti szexuális kapcsolat) tiltott.
  • Szexuális higiéné és nemzőszervi betegségek nem lehetnek filmek témái.
  • A gyermek szexuális orgazmusa sosem mutatható meg.

    Profanitás

  • A szándékosan profán szóhasználat (Isten, Úr, Jézus, Krisztus, amennyiben nem megfelelő értelemben használják, valamint pokol, kurafi, fenébe), és más vulgáris kifejezés alkalmazása tilos.

    Obszcenitás

  • Szóban, dalban, viccben vagy utalásban (még akkor is, ha valószínűsíthető, hogy a közönség egy kis része értené meg) szigorúan tilos.

    Tánc

  • Az illetlen mozdulatokkal élő táncok obszcénenek tekintendők (lásd a fenti paragrafus).

    Jelmez

  • A teljes meztelenség (ez magában foglalja annak árnyékként történő megmutatását), a részleges fedetlenség, és a bujaság egyéb jelei nem megengedhetők.

    Vallás

  • Egyetlen film és annak bármely epizódja sem teheti a vallásos hitet nevetség tárgyává.
  • A vallási szervezetek vezetői és képviselői nem használhatók komikum tárgyaként és gonosz karakterként.

    Nemzeti érzés

  • A történelmet, szervezeteket, prominens személyiségeket és más államok polgárainak intézményeit igazságosan kell ábrázolni.

    Filmcím

  • Pikáns, trágár vagy obszcén címek nem használhatók.

    Visszataszító témák

  • A jó ízlés határain belül kezelendők:
  • Törvényvégrehajtás akasztással, villamosszékkel és más módon
  • Hátborzongató szándékú brutalitás
  • Ember- és állatkínzás
  • Gyermekek és állatok iránti egyértelmű kegyetlenség
  • Nők értékesítése, vagy a nő bájainak áruba bocsátása
  • Orvosi beavatkozások
  • Nászút ajándékba!

    Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

    Egzotikus élmények!

    Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.