Árpád
-1 °C
9 °C

Harmadik nap jövének a fiatal filmesek

Horror a falusi idill hátterében, magány az agresszió hátterében, idealizmus a diktatúra hátterében, történelem a cigányság hátterében. Fiatal rendezők napja a Filmszemlén.
Jelenet a Hukkle c. filmből
Horror a falusi idill hátterében
Az emberek hétvégén jobban szeretnek moziba járni, így van ez a 33. Magyar Filmszemlén is. Szinte teltházzal mentek a szakmai vetítések akárcsak a nyilvános előadások, bár ez utóbbiakon nem jártunk. Nem véletlenül, hiszen a szakmai vetítések programja éppen elég sűrű volt.

A kilenc óra rögtön egy figyelemreméltó filmmel, a Hukkle-val indult. Érthetetlen a cím, - kimondani nem lehet, a csuklás hangját utánozza ugyanis -, és hasonlóképpen érthetetlennek tűnik eleinte a film is. Kis falucskába szállunk alá, lassú, szemlélődő képekben ismerjük meg a lakókat, a dombok közt megbúvó közösséget - mégis érdekfeszítő minden egyes kocka. A néző próbálja kitalálni, miről is szól a film: rövid jeleneteket látunk, melyek közt a kapocs első pillantásra csak annyi, hogy szereplői ugyanabban a faluban élnek. Nehezíti a dolgot, hogy nincs szöveg, csak zajok, neszek, csendek adnak eligazítást.

Pálfi György, a Hukkle rendezője rendez
Belefeledkezve a csendes humorral felépített jelenetekbe, egyszeriben kirajzolódik az a hálózat, amely eggyé fonja a történet szálait: a falu mikrovilága, és a mögötte felsejlő, sötét titok.

A tavaly végzett rendező, Pálfi György úgy kormányozza történetét a közhelyet jelentő idill és a krimi között, hogy az egyedi, elgondolkoztató és szórakoztató alkotássá válik. A filmet Pohárnok Gergő ragyogó, jól komponált képei erősítik.

Mundruczó Kornél Szép napok című filmje kisebb meglepetést jelentett, igaz, a nagyközönség már két filmje után alkothatta meg sztereotípiáit. A rendező ezúttal is a kallódó, jövő és jövőkép nélküli fiatalok légüres terébe lőtt ki minket. A már ismert hangulatot előző filmjéből, az Aftából ismert Polgár Tamás főszerepeltetése csak fokozza.

Mindez azonban vállalt folytonosság, mivel a Szép napok tulajdonképpen az említett kisfilm ötlete nyomán íródott. A vágyak, a szocializáció programjaiban hordozott kiszolgáltatottság és az önátadás iránti igény háromszögében vergődő hősök megrázó világa tulajdonképpen mélyebben tárul fel, mint az Aftában, de a hosszabb, 99 perces játékidő éppen a történet torokszorító feszességéből vesz el.

A film erénye, hogy képes higgadtan nyomába eredni az intézetből szabadult, zavarodott Tamásnak. Hogy moralizálás nélkül mutatja be a gyermekét eladó leányanya, kitartója, a gazdag autókereskedő (= autó tolvaj) és a gyermeket vásárló, magányos nő történetét. Nagy András operatőr szürke tónusú, mértani felvételei értő módon illeszkednek a történethez. Kiemelendő a két főszereplő, az "e világban" is intézetben nevelkedett Polgár Tamás és a hol éles, hol kislányos Maját játszó Tóth Orsolya alakítása, amelyek világossá teszik: ezt a világot valójában nem az agresszió, hanem a magány mozgatja.

Szabó Zoltán jelentése:

Előre a múltba

Skoda
A történelem nem csupán díszlet, hanem sorsokat formáló erő
Az Előre! című film előadására megteltek a napok óta üres széksorok, ami vagy azt jelenti, hogy sokan vevők az édes-keserű nosztalgiára, vagy mostanában magyar vígjátékkal szokás alapozni a szombat esti bulik előtt. Erdélyi Dániel első nagyjátékfilmjében a nyolcvanas évek elejére röpíti vissza a nézőket, amikor egy forint volt a fagylalt, ritkaság volt a videó, kartársnak hívták a tanárnőt, és a szocializmus még megdönthetetlen vasbetonszerkezetnek tűnt. Zoli és Miki általános iskolai osztálytársak, együtt csavarognak iskola után, és általában közösen kapnak intőt is. Barátságuknak azonban nem nagyon örülnek a felnőttek, hiszen Miki apukája kerületi párttitkár, míg Zoli szülei a föld alatt tevékenykedő, szamizdat újságot kiadó ellenzék harcos tagjai.

Mundruczó Kornél: Szép napok
A film egyszerre kíséri végig a kisiskolások barátságát és szüleik küzdelmét, némi erotika váltogatja a vaskos gyermektréfákat, az osztálykirándulás vidám képkockáit pedig a börtön szürke jelenetei követik. Ellenzéki idealista és csalódott kommunista csapnak össze a vásznon, miközben egy humoros ifjúsági film képkockái peregnek. Egy jegyért két filmet kaphatunk tehát: bepillanthatunk a kemény rögvalóságba és a gyermekkor megszépült emlékeibe is. Erdélyi Dániel megcsinálta a Moszkva tér előzményeit, csak nála a politika, a történelem nem csupán díszlet, hanem sorsokat formáló erő.

Szabó Ildikó Chacho Rom című filmje is a történelem sorsroppantó erejéről szól. Egy cigány tábor és egy Habsburg főnemesi família végzetesen összegabalyodott történetét mutatja be a film három generáción át, a szabadságharctól a cigány holokausztig. Roma huszárkatona, orvosból SS hóhérrá lett osztrák nemes, megannyi végzet dobálta figura tűnik fel a filmben, hogy saját sorsukkal bizonyítsák: a szerelem mégiscsak képes ellenállni a történelem mindent elsodró árjának.

Szabó Ildikó: Chacho Rom
Szabó Ildikó munkája nagy elmaradást pótol, amikor a közép-európai cigányság sorsát és a cigány holokausztot állítja filmje középpontjába. A posztmodern történetmesélés követelményeinek megfelelőn darabjaira, emlékfoszlányokra szétbombázott cselekmény ugyan sokakat elrettenthet a Chacho Romtól, de a briliáns operatőri munka, a szerelmi jelenetek alatt színekben fürdő, a haláltáborban pedig fekete-fehér, szemcséire szakadó képek elementáris ereje képes feledtetni a szokatlan és néha döcögős történetvezetést.