Vilma
-7 °C
4 °C

Balkán és pénzhiány

2002.02.05. 19:47
A teljes szétesés szép háttér bár, de a Jugoszlávia-feelinget hagyjuk meg a szerbeknek, derült ki Tolnai Szabolcs filmje után. A nap másik kérdése a pénz nélküli filmkészítés volt, a válasz egyértelműen negatív. Mindenesetre a jegyszedői szigor a szemle utolsó napján sem csökkent.
Még pénteki élményem volt, hogy próbáltam bejutni egy a Magyar útlevél című dokumentumfilmre, amit éppen három ember várt az amúgy közel kétszáz férőhelyes Karády teremben, a Corvinban, de a bejárat előtt álló két jegyszedő, három biztonsági meg egy vókitolkis megmondóember alkotta kommandó kis híján megakadályozott ebben. Aztán két ajándékba kapott jeggyel sikerült megnézni a szemle egyik legjobb dokumentumfilmjét. Na, majd kedden lesz kasser sajtójegyem - gondoltam.

Egy operatőr kellett volna

Hát ez nem jött be. A jeggyel ugyan bejutottam a nulla forintból forgatott Papsajt című film vetítésére, ezt azonban közel fél óra után meg is bántam. Az alkotás sajátossága, hogy öten - Hevér Gábor, Heizler Norbert, Kocsis Gergely, Kardos Róbert, másik Szőke András - rendezték, és bár megbízható forrásból tudom, hogy másik Szőke András igaziból operatőr, ezt akár le is tagadhatná. Ennyi fénnyel szemben, vagy fény nélkül felvett jelenetet még a nem vérszerinti szarvasi rokonságom '89-es lakodalmi home-videóján sem láttam.

Fél órát töltöttem el a teremben, ezalatt kisebb egzisztencialista vitát folytattam le a mellettem ülő lánnyal, hogy vajon mi vagyunk-e a hülyék, mert nem röhögünk semmin, vagy mindenki más, mert ők meg mindenen röhögnek. Miután kijöttem, a társasági élet középpontja felé indultam. Egy büfében bármi megtörténhet, szombat este még bele sem kortyoltam a sörömbe, amikor egy fiatal rendőr tíz percre kölcsönkért egy kiskanalat a pultoslánytól.

Szürreál*szürreál=irreál

Következett Tolnai Szabolcs Arccal a földnek című filmje. A szerbiai szürreál remek háttér, tapasztalhatta ezt már a közönség Kusturica és Draguljevics szemüvegén keresztül is. Tolnai filmje figyelemreméltó dolgozat, talán ott hibázik, hogy nem a rögvalóságot közvetíti, hanem egy avantgárd csavarral akarja feldobni a sztorit. Ami csak azért kellemetlen, mert a hihetetlent nem lehet überolni.

Így is marad két egészen zseniális jelenet, a kedvencem, amikor Közép-Európa legabszurdabb közlekedési eszközén, a Szeged-Szabadka relációban közlekedő sínobuszon egy zenekari jelenet felvételekor összeverekszik a rendezőt játszó színész és a főszereplő, Nyitrai Illés. Aki a tavalyi elsőfilmes díjat nyert Macerás ügyek után újra bizonyította tehetségét.

Különben pedig az avantgárd költőiség is jó tud lenni, ha vicces. Mint amikor vasárnap késő este egy autogramot kérő rajongólány azt mondja Eperjes Károlynak: én ezt nem tenném meg, már csak teológiai okokból sem.