Üres dizájn

Most a hatvanas évek eleji Hongkongban járunk ismét, az előző filmben Buenos Aires, Patagónia és a Tűzföld volt a díszlet, koronagyarmati kapitalizmusban, de ez végülis lényegtelen. A Férfi (Tony Leung Chiu-wai) újságíró, a Nő (az isteni Maggie Cheung) egy nagykutya titkárnője, szomszédok. Életük az unalomig egyszerű, sokat vannak a munkahelyükön, dolgoznak, kis büféből viszik haza este a chow meint (pirított tészta), magánéletük kiürült, a Nő férje sokat utazik, Japánban van munkája, elektronikus rizsfőzőt küld onnan, de a Férfi felesége sincs gyakran otthon.

Wong Kar-Wai

A kínai szomszédok kis híján rokonok, figyelik egymást, segítenek, beszélgetnek, gang-közösség, tényleg már csak a prakkernek dőlő házmesterné hiányzik, fején kendő, kezében poroló. A Férfi vacsorázni hívja az unatkozó Nőt. Ugyanolyan nyakkendője van, mint a Nő férjének, s feleségének is ugyanolyan (Hongkongban szintén nem kapható) retikülje, mint a Nőnek. A Nő már tudta, hogy férje csalja a szomszédasszonnyal, a Férfinek most lesz világos.

Kenkődnek, darvadoznak, melankólice vágyódnak egymás után is, "de ne legyünk olyanok, mint ők", telefonoznak, ürügyet keresve becsöngetnek egymáshoz, ha erre kíváncsi a Nyájas Olvasó, s miért is ne lenne kíváncsi, hát nem lesz elhálva a vonzalom. Ha jól számolom, kétszer fricskát kap a hagyományos dramaturgia, mintegy interaktív választási lehetőség bontakozik, de csak a jelenet kerül kétféle feldolgozásra gyors egymásutánban, jobb lenne videojátékban, mert akkor a teljes sztorit át lehetne írni. Ami lehet, nem is volna nagy baj. Jó dolog a kamaradráma, de az egész estés terjedelem talán mégsincs benne a sztoriban, pláne Wong Kar-wainál, akitől nagyon pörgős sztorikat, gyors és izgatott vágásokat szokhattunk meg. Honkong talán két legjobb színészét látjuk, Leung meggyőző, Maggie Cheung légies gazella, én mégis hiányérzettel álltam fel a székből.

Chow Mo-wan és Mrs. Chan

Amiért mégis érdemes megnézni, az persze a látványtervezet, mert abban Wong mindig igen erős volt. Az ausztrál Christopher Doyle kamerája most szediatív kúrán van (pedig milyen őrült vágtában is volt már egypárszor korábban, és most nem is ő az egyetlen operatőr, de mellete van Mark Li Ping-bin is), nulla kézikamera, ami annyira jellemezte az előző filmeket, de a Wong Kar-wai filmek állandó látványtervezője, William Chang Suk-ping megint nagyot alkotott. A hatvanas évek fülledt gyarmati világát igen magas vizuális színvonalán hozza, és a kor legismertebb amerikai-hongkongi melodrámáját is megidézi.

Amiről beszélek, az a Suzie Wong világa c. film Nancy Kwan és William Holden főszereplésével, perdita románc egy Wanchai-negyedbeli prosti és az amerikai félvilági intellektuel között. Nevezett film vezető erénye volt Suzie kurva cheongsamjainak dúsan ömlő sora. William Chang is ezen a ruhadarabbal (klasszikus kínai állógalléros, testhez tapadó, oldalt sliccelt kartonruha) oldotta meg a korfestés dandárját, Maggie, aki az Olümposziak kolleginája, mintegy öt tucat cheongsamban pompázik a film során, mely mind harmonizál színeiben és mintázatában a hiteltérdemlően megteremtett tárgyi környezettel.

Üres dizájn, mondom a címben, hiánylom a sztorit és a jellemábrázolást, a Chunking Express és a Bukott angyalkák óta Wong Kar-wai-rajongóvá lett mozistáknak viszont ajánlom, nézzék meg ezt is, de fussunk majd neki a 2046 c. most készülő alkotásnak, ami sci-fi, és reméljük, turbóbb.

színes feliratos hongkongi romantikus dráma - 98 perc, 2000
rendező: Wong Kar-wai
szereplő(k):
Maggie Cheung (Chow Mo-wan)
Tony Leung Chiu-Wai (Mrs. Chan, nee Su Li-zhen)
Rebecca Pan (Mrs. Suen)
Lai Chen (Mr. Ho)
Ping Lam Siu (Ah Ping)