Szívörvény

Csakhogy az egész kissé sziruposra sikeredett, különösen a záró képsorok. Talán szándékosan, mindenesetre a rendező állítása szerint: "Nem lehet folyton megbújni valami mögött, a szívünket ki kell tárni ahhoz, hogy a közönség átélhesse ezeket a mély érzelmeket."

Vérbő romantika, hamisítatlan érzelmes, érzelgős mozi

Vérbő romantika, tehetnénk hozzá, hiszen hamisítatlan érzelmes, érzelgős mozit látunk. Akár hiányt is pótolhatna, de mégsem pótol. Könnyező szerelmesek, kisrealizmus, nüánszok, tragédiák: ellentétes fogalmak, s ez az ellentét a Szívörvény egészén átível. Banalitás és végzet kéz a kézben. Élet, halál kérdése a másodperc törtrésze alatt eldől. Nincsenek hősök, csak hétköznapi figurák.

A történet Buddy Amaral, a nagymenő, idült alkoholizmusából kikúrált Los Angeles-i reklám-menedzser és Aby Janello, a két gyerekét egyedül, szerény körülmények között nevelő anya románca. Ők a főszereplők. A film egésze felett azonban a csak az első jelenetekben látott - majd repülőgép-szerencsétlenségben elhalálozott - harmadik, a férj árnya tornyosul.

Ennyi, s ha megfeszülök, akkor se tudok magamból sokkal többet kifacsarni a Szívörvény ürügyén. Csak közhelyeket, olyanokat, hogy amerikai mozi, tehát tökéletes a kameramunka, a vágás, látványosak a képek, hatásosak a jelenetek, a forgatókönyv gyorsan pereg, nincsenek üresjáratok, igazi profi-munka. A színészek teszik, hitelesen teszik a dolgukat. És még többet is annál: ha valamiért emlékezni fogok Don Roos opusára, az minden bizonnyal Gwyneth Paltrow alakítása. Különben átlagos amerikai mozi, se jobb, se rosszabb.