Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Földet rá...

2000.11.29. 12:42
Felüti a Pestiest, kinézi a film, megveszi a jegy, beül a terem. Nézi a film, várja a feszültség, jön. De aztán lankad, elunja, nem érti: minek húz, mért nincs vég. Végül megvan, kijön, felejt. Gyorsan.
A történet, amennyire még emlékszem rá, a következő. Van egy házaspár, végre - miután lányuk kollégiumba költözött - nyugodtan élvezhetnék egymás társaságát. Már éppen kezdenék, amikor a szomszédasszony eltűnik. A férfi szerint elutazott, a nő szerint megölték. A férj egyre kevesebbet van otthon, mert karrierjét építi, a nej viszont egyre jobban retteg egyedül, mert a halott nő szellemét véli garázdálkodni a házban. A férfi pszichológust keres, a nő a szomszédasszony nyughatatlan lelkét. A folytatást nem árulhatom el, csupán támpontként említem meg, hogy van még benne: spiritiszta szeánsz, amnézia, idegméreg, titkos ládika, kínhalál és egy zombi is.

Para
A Temetetlen múlt, tulajdonképpen jó kis thriller lehetne, ha a rendező, Robert Zemeckis nem akarna mindent megmutatni és mindent megmagyarázni. Amíg ez nem következik be, amíg mi nézők egyszerűen csak bizonytalanságban vagyunk tartva, addig a film működik. A történet előrehaladtával azonban a jó nevű direktor egyre kevésbé képes ellenállni a technika csábításának, és a sejtetés helyett filmtrükkök segítségével igyekszik belénk fagyasztani a vért. Azokon viszont csak csodálkozni, esetleg hangosan derülni lehet (ahogy a bemutatón mellettem ülő, köztiszteletben álló kritikus is tette), félni bizonyosan nem. Egy filmbeli szörnyeteg ugyanis nem akkor ijesztő, ha hosszasan bámulhatjuk mégoly rút ábrázatát, hanem ha jóformán nem is látjuk, legfeljebb pillanatokra látni véljük. A történetet pedig fölösleges a végtelenségig bonyolítani, mert inkább lesz gyermeteg és nevetséges, mintsem lebilincselően izgalmas. Persze a kettő együtt jár, a komplikáltság a technikának nyit teret, a látványok viszont további csavarokat igényelnek a sztoriban, ezek újabb trükköket szülnek, amazok meg még újabb fordulatokat. A végén oda lyukadunk ki, hogy jól induló thrillerünk zárójelenetében egy számítógép animálta hullarém birkózik életre-halálra egykori gyilkosával a jeges tó fenekén. Kacagtató.

Amíg a Temetetlen múlt ennyire komolytalanná nem válik, addig komolyan reszkethetünk rajt. A viszonylag szűk tér - a cselekmény gyakorlatilag mindvégig egyetlen családi házban, illetve annak közvetlen környezetében zajlik - és a kevés szereplő miatt - alig van jelenet, amelyben az asszony nem egyedül, vagy a férjével van - folyamatos feszültségben, ígéretesen izgalmak közepette telik a film első órája. Ráadásul Michelle Pfeiffer kifejezetten összetetté és kiismerhetetlenné varázsolja a feleség alakját, és Harrison Fordnak sem okoz gondot a férj lényegesen egyszerűbb szerepének eljátszása.

A jelzett okok folytán azonban sikerül a végét annyira erőltetetté és szánalmassá tenni, hogy a moziból kijövet obligát ,,milyen volt?" kérdésére a ,,feledhető" legyen a legszalonképesebb válasz.

Cikk befejez, film elfelejt, név aláír.