Charlize Theron: Nem viszem haza a szerepeket

2004.03.02. 14:08
Charlize Theron Monster című filmjében Aileen Carol Wuornos prostituált bőrébe bújt, aki a 80-as években Florida államban 7 embert ölt meg. A csodaszép színésznő, aki a szerepért Oscar-díjat kapott, még a Berlini Filmfesztivál ideje alatt mesélt a Cinematrix munkatársának a filmben nyújtott alakításhoz szükséges átalakulásról, a karrierjéről és arról, hogy a színészeknek meg kell találniuk a helyes egyensúlyt a kasszasiker és a minőségi film között.
- A szerep kedvéért több mint 10 kilót szedett fel magára, amit nem tudott minden este a forgatás végeztével leadni magáról. Nem érezte úgy, hogy így egy percre sem tud kibújni a figura bőréből?

Tekintse meg képeinket!
Tudja, ha az ember színész, saját maga másodlagossá válik a munkájához képest. De nagyon sokat segített, hogy egyben producere is voltam a filmnek. Mivel csak 28 napunk volt a forgatásra, minden este le kellett ülnöm a másik két producerrel, a rendezővel, Patty Jenkinsszel és az operatőrrel, Steven Bernsteinnel, hogy mindent nagyon pontosan megtervezzünk, így nem sok idő maradt arra, hogy azon sopánkodjam, hogy nézek ki. Emellett azt gondoltam, fegyelmezettnek kell lennem, és meg kell tanulnom, hogy ne vigyem haza magammal a szerepet. Nem akarom, hogy a munkám behatoljon a magánéletembe, bár azért persze néha előfordul.

- Most, hogy a Golden Globe-díj és az Oscar-jelölés miatt a figyelem középpontjába került, nehezebb a hírnevet viselnie?

A Golden Globe után elég nagy lett az őrület, egyértelműen éreztem, hogy jobban veszélyben forog a magánszférám. De aztán megnyugodtam, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Nagyon fontosnak tartom, hogy lehessen saját életem, és mindent meg fogok tenni, hogy megőrizzem a sérthetetlenségét.

- Mennyit segített a testi átalakulás Aileen Wuornos figurájának megragadásában, és mit érzett, amikor először meglátta magát a vásznon?

A külső ugyanolyan fontos volt, mint a belső, Aileen külseje ugyanis pontosan tükrözte azt, amin keresztülment lelkileg. Ha tehát hitelesen akarjuk őt ábrázolni, akkor nem elég, ha csak egyik vagy másik aspektusra figyelünk. Csak a smink kevés, de kevés az is, ha csak az érzéseivel foglalkozunk.

- Értem, de mit érzett, amikor meglátta magát a vásznon?

De hát az egész nem rólam szól.

- Rendben. A film, eltérően mondjuk a Hidegvérrel című filmtől, egy valódi személyről szól. Nem érezték úgy, hogy kockázatos a vállalkozásuk, mert azzal vádolhatják önöket, hogy egy sorozatgyilkos iránt próbálnak rokonszenvet kelteni?

De, nagyon is. Még a forgatás előtt azt vettük észre Pattyvel, hogy akik beszéltek nekünk Aileenről, azok vagy teljesen együtt éreztek vele, és azt mondták, hogy sajnálnunk kell őt, mert rettenetes élete volt, mert kínozták és megerőszakolták, vagy pedig szidalmazták, gonosznak, szörnyetegnek és őrültnek nevezték, aki jobb, ha meghal. Egyetlen kiegyensúlyozott véleményt sem hallottunk, Pattyvel azonban egy percre sem akartunk elfeledkezni róla, hogy az érmének két oldala van: igen, Aileennek valóban borzalmas élete volt, és a körülmények fontos szerepet játszottak a döntéseiben, ugyanakkor túlment egy határon, és ártatlanokat gyilkolt meg. Ahogy mi bemutatjuk őt, abban, úgy érzem, van empátia és megértés, hogy miért lett olyan, amilyen, de ez nem feltétlenül rokonszenv. Hűnek kellett maradnunk a történethez, mert a film sem akkor nem működne, ha az emberek szimpatizálnának Aileennel, sem akkor, ha utálnák. Amikor a forgatókönyvet olvastam, én még az utolsó oldalnál sem tudtam, hogyan is érzek Aileen iránt, és épp ez tetszett az egészben.

- Kipróbálta élőben, a forgatáson kívül, hogyan reagálnak az emberek a figurájára, vagy mondjuk mit szólnak a beszédéhez?

Nem, nem szeretem az ilyesmit. Épp elég emberrel beszéltem, akik ismerték Aileent, tudtam, hogy nézett ki, ezért nem volt szükség efféle tesztelésre. Egyedül a műfogakkal voltam úgy, hogy a lehető legtöbbet viseltem őket, mert meg kellett velük tanulnom beszélni.

- Azt mondja, hogy a forgatókönyv elolvasása után nem tudta, hogyan érezzen Aileen iránt. Később kialakult önben valamilyen - jó vagy rossz - ítélet, megváltoztak esetleg az érzései a munka során?

Az ítélet nem jó szó, inkább azt gondoltam, hogy borzasztó ellentmondásos és konfliktusos figura volt. Aileen persze extrém eset, ugyanakkor általában is tele vagyunk ellentmondásokkal és belső konfliktusokkal, de erről a filmkészítők mintha megfeledkeznének, főleg a női karakterek esetében. Pedig a nők is emberek, ők is lehetnek gyarlók. Aileenhez afféle gyűlölet-szeretet kapcsolat fűzött: ha az ember megnéz róla egy-két dokumentumfilmet, és kicsit jobban megismeri, rájön, hogy sosem lehetett kiszámítani, milyen lesz. Az egyik pillanatban kedves és elragadó volt, a következőben meg már rá sem lehetett ismerni, de épp ezt találtam érdekesnek a személyiségében.

- Azok után, hogy ilyen mélyrehatóan megismerte Aileen személyét, hogyan dolgozta fel, hogy a forgatás ideje alatt kivégezték?

Jóval a forgatás előtt meghalt. Pár nappal azután végezték ki, hogy igent mondtam a filmre, és utána még egy hónap előkészület következett. Megdöbbentünk, nem számítottunk rá. Patty levelezett vele, és azt terveztük, hogy majd találkozunk, de azt gondolom, nem véletlenül történtek így a dolgok, a sors nem akarta, hogy személyesen is megismerjem Aileent. Egyébként sem biztos, hogy lett volna bármi haszna a találkozónak, mert Aileen szerintem nem az a típus volt, aki egy pillanat alatt megnyílt volna, és mindent elmesélt volna. A levelek ugyanakkor egyre bensőségesebbek lettek, és egyébként is: azt azért tudni lehetett, hogy már nincs sok hátra Aileen kivégzéséig, és olyan kínosnak éreztem volna, hogy odaállítok, és rabolom azt a kevés idejét, amit még a szeretteivel akar eltölteni. Nem akartam, hogy úgy menjen el innen, hogy egy idegen ül vele szemben, aki arról faggatja, milyen volt, amikor megerőszakolták.

- Az olasz meló hatalmas siker lett, csak Amerikában több mint 100 millió dollárt hozott, mennyire segítette ez a karrierjét?

Fontosak az ilyen filmek. Okosnak kell lenni, és megtalálni a helyes egyensúlyt, mert az olyan produkciókra, mint a Monster, nem mindig adnak pénzt, de ha egy olyan kasszasikerben szerepelsz, mint Az olasz meló, akkor máris sokkal nagyobb rá az esély. Nem könnyű, de azért Hollywoodban is lehet minőségi filmeket találni, és Az olasz meló épp ilyen volt. Kommersz ugyan, de mégsem valami olcsó gagyi, volt rendes sztorija, elegáns stílusa, és remek színészekkel játszhattam együtt.

- Úgy tűnik, mintha egy szép színésznőnek olyan szerepekkel kellene bizonyítani a tehetségét, amelyekben megfosztják a szépségétől.

Klikk a képre!
Azt hiszem, jól jött, hogy Aileen úgy nézett ki, ahogy kinézett, és hogy elvállaltam ezt a szerepet, mert ha az ember tíz éve van a vásznon, és csinált úgy húsz filmet, a nézők hajlamosak kicsit skatulyázni. De nem hiszem, hogy ez általános szabály lenne, sok színésznőnek már a pályafutása elején alkalma van bizonyítani, és akkor nincs ilyen jellegű problémájuk. Én viszont nem kaptam ilyen lehetőséget, és csak tíz év után jutottam el ide.

- Mit szólt az Oscar-jelöléshez?

Nagyon nagy izgalommal töltött el. Óriási megtiszteltetésnek érzem, és mivel eddig nem volt benne részem, igazán meglepett, nem számítottam rá. Olyan ez most, mint egy szép utazás.

Nagy Elisabeth

Cinematrix