Felnégyelve

2001.10.06. 19:38
Amikor szombaton kora reggel felkeltem azért, hogy megnézzem Mike Figgis filmjét, nem voltak nagy elvárásaim, de azt reméltem, egy érdekes filmes kísérlet megvalósulását látom majd. Csalódnom kellett.
Az ötlet valóban érdekes: négy részre osztott képmezőben négy párhuzamosan futó, de egymásba kapcsolódó történetet nézhetünk egyszerre, amelyek mindegyikét vágás nélkül, egy beállításban vették fel. Hogy a dolog még meredekebb legyen, a másfél órás folyamatos felvételhez a színészek csak vázlatos útmutatásokat kaptak, a párbeszédeket improvizálták. Ez valóban szép teljesítmény, csakhogy a Guinness-rekordok könyvében jobban megállná a helyét, mint a mozivásznon.

Mike Figgis, a rendező
Bebukott a kísérlet
Az eleje főcím fokozatosan, finoman szoktat hozzá a négy részre osztott kép látványához, aztán ahogy mind a négy mezőben teljes gázzal beindul a cselekmény, figyelhetjük magunkat ahogyan figyelünk: izgalmas percepciós kísérlet alanyai vagyunk. A "Hova nézzek? Hova hallgassak?" játék egy ideig leköt, de nem sokára persze bebizonyosodik az, ami előre sejthető volt: az ember vizuális percepciós rendszere nem alkalmas négy egyidejű látvány befogadására. Még szerencse, hogy általában egyik képmezőben sem történik olyasmi, amire figyelni lenne érdemes, úgyhogy nem maradunk ki semmi fontosból. Az osztott képmező lehetőséget adhatott volna különféle izgalmas dramaturgiai és képi megoldások kipróbálására, de ezeket a lehetőségeket a film készítőinek nem igazán sikerült kiaknázniuk, csupán annyi lett az eredmény, hogy nem egy, hanem több idétlen, lapos sztori zajlik a szemünk előtt.

Salma Hayek és Jeanne Tripplehorn
A film kitűnően bemutatja, hogy még egészen jó színészek is tudnak gyengék lenni, ha nem írnak nekik szöveget, nem beszélve azokról, akik egyenesen nevetségessé teszik magukat a vásznon: lásd Salma Hayek és Jeanne Tripplehorn kettősét a limuzinban. Tiszteletem Stellan Skarsgardnak, amiért többször elröhögi az egészet.

Azt nem értem, hogy miután Figgis levetítette a filmet a színészeinek, közösen levonták a tanulságokat, röhögtek egy jót, miért nem tette el valahova a kamaszkori naplói és a soha meg nem filmesített forgatókönyvei közé, miért hitte azt, hogy nekünk ezt látnunk kell? Én személy szerint tudom, hogy érdemesebb lett volna kialudni magam.

Aki mindezek ellenére szeretné megnézni a filmet, az a Titanic Filmfesztivál keretében megteheti október 7-én 22.00 órakor vagy október 8-án 19.45-kor a Toldi moziban.