További Mozi cikkek
Délen a poros, nyüzsgő Mexikóban két nyomozó teszi a dolgát, míg rá nem eszmélnek: elöljáróik parancsait követve a drogkereskedelem katonáivá lettek.
Fűtől a heroinig |
Egy szép, kaliforniai villát váratlanul elözönlenek az FBI emberei, a jómódú családanya pedig hamarosan rács mögött látja viszont férjét. A családi baráttól tudja meg a titkot: vagyonuk mexikói drogkereskedelemből származik. Hajsza indul a koronatanúért, és ellen, közben a szülői munkaközösség feddhetetlen anyukája átveszi férjétől a kokainbiznisz irányítását.
A szálak hamarosan összefutnak. A kirajzolódó, apokaliptikus világ rövid hátradőlést sem enged a nézőnek. Feszülten figyeljük, mint válnak a szereplők egy ördögi hálózat bábjaivá. A székből végül azzal a szilárd meggyőződéssel állunk fel: a drogkereskedelem nagyon zűrös ügy.
De vajon
Mexikói jó rendőr |
Az Oscar díj inkább tűnik Amerika hivatalos közvéleményének: rámutat az éppen aktuálisnak tartott problémákra, értékekre és gondolkodási sémákra. Habár a művészet lényege nem éppen erre keresendő, a koncepciózus díjazás kapcsán mégsem helyes elítélő véleményt megfogalmaznunk. Hiszen a filmek így - ha nem is, mint alkotások - de mint a társadalmi problémamegoldás eszközei, a figyelem középpontjába kerülhetnek.
Gond csak egy van. Az Oscar-díj osztogatók, kéretlenül felvállalt megmondó-funkciójukban, nem tűnnek éppen elfogulatlannak. Bár a Traffic alkotói a drog világának objektív, összetett bemutatását tűzték ki célul, a sztori valójában az USA körül bonyolódik, noha a kábítószerelőállítás - csempészet - terítés folyamat jelentős része azért az Egyesült Államok határain túl zajlik. Az az érzésünk, ha a drog harmadik világ problémája lenne, talán film sem született volna.
Afro-amerikai jó rendőr |
És valóban. A feketék még egy alkalommal kerülnek képbe. Forrófejű tizenéves érvel, a színesbőrű gettólakók tömegeit emlegetve, mégpedig a téma árnyalása, relativizálása végett. A drogügyi főhivatalnok egy pillantásával fojtja belé a szót, értésünkre adva: hagyjuk ezt a média ízű süketelést. Itt most komoly dolgokról van szó, fiam. A filozofálgatás, lelkizés, idealista elméletek - jól tudjuk - nem fogják megvédeni gyermekeinket, hogy lecsússzanak, a ... igen, a négerek közé.
Mindezek után nem meglepő, hogy a drogosok világát nem a súlyos társadalmi problémát jelentő gettókon keresztül mutatja be a film. A nézőt unatkozó, fehér, középosztálybeli csemeték délutáni szeánszai hivatottak rémisztgetni, noha - statisztika - nem ezek a srácok a kábítószer probléma főszereplői. Kilengéseiknek hamar véget vetnek társadalmi osztályuk követelményei: az egyetemi felvételi, a vizsgák, a karrierépítés.
Aggódó anyuka |
Felesleges tovább szaporítani a szót. Ez a mozi azért kapta az amerikai filmesek elismerését, mert nem a drogkérdésről beszélt, hanem arról, miként érinti a probléma az amerikai, fehér középosztályt. Sőt, azért, mert sértetlenül hagyta meg e réteg bebetonozott elképzeléseit. Habár úgy tűnik, a Traffic nyíltan és őszintén közelít a kábítószerek témájához, és bátor kérdéseket tesz fel, valójában csak megerősíti a néző beidegződéseit. Azokat a beidegződéseket, amikkel ez eddig egy lépést sem sikerült tenni a helyzet javítására.
|
színes feliratos német-amerikai krimi, 147 perc, 2000
rendező: Steven Soderbergh
forgatókönyvíró: Simon Moore, Stephen Gaghan
operatőr: Steven Soderbergh
szereplők:
Michael Douglas (Robert Wakefield)
Catherine Zeta-Jones (Helena Ayala)
Benicio Del Toro (Javier Rodriguez Rodriguez)
Don Cheadle (Montel Gordon)
Dennis Quaid (Arnie Metzger)
Jacob Vargas (Manolo Sanchez)
Steven Bauer (Carlos Ayala)