Vámpírok, vér és verejték

A Penge óta a vámpírból végre igazi akcióhős lett, aki nem frakkban és hosszú, idétlen lepelben rémisztgeti éjfél környékén a korán fekvő, hófehér nyakú nőket, hanem repülőrúgással tördeli az ellenfelek vagy éppen a préda nyakát, M16-os gépkarabéllyal vág utat magának az éjszakában, a fokhagymán és a feszületen pedig csak jóízűen röhög. Az Underworld is ezt a keménykedő vonalat viszi tovább, csak ezúttal a puha fedeles könyvekből, szerepjátékokból, képregényekből vagy éppen egéralátétekről ismerős közhely alapján feltűnnek a vámpírok esküdt ellenségei, a vérfarkasok is.

Mindez ráadásul az örökké sötét, koszos metropolisznak maszkírozott Budapesten játszódik, így a moziban ülve, miközben menténkről vagy kacagányunkról sorban lepattogzanak a gombok a mellünket feszítő nemzeti büszkeségtől, amiért nálunk forgattak egy hollywoodi szuperprodukciót, eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy ezek a szörnyek köztünk élnek. Itt a szürke budapesti utcákon ólálkodnak prédára vadászva, a piros metrón vagy éppen a hetes busz megállójában kapják el a munkából hazafelé igyekvő gyanútlan embereket, hogy aztán cafatokra tépjék, a vérüket pedig a szürke és málló vakolatú falakra spricceljék. Ha meglódul a fantáziánk a vásznon pergő eseményeket továbbgondolva elmélázhatunk afelett, hogy az átlagos vámpír vásárol-e BKV-bérletet, vagy sunyin bliccel, a Fradinak szurkol vagy az MTK-nak, megrögzött szoci szavazó, aki Medgyessyre emeli vérrel teli serlegét, vagy éppen ellenkezőleg, Orbán Viktor feltétlen híve, aki a Történelem főutcájának dedikált példányát olvasgatja reggelente a koporsóban forgolódva.

Ez a gondolatkísérlet már csak azért sem haszontalan, mert így legalább ébren tudunk maradni azután is, hogy beleununk a profin fényképezett alternatív Budapest látványába, amely leginkább olyan, mintha Demszky Gábor a Mátrix díszlettervezőit benyomta volna a városfejlesztési bizottságba.

Történelmi hülyeség

Mert hát a látványon kívül az Underworld nem kínál semmit: a bőrnadrágban rohangáló színészeknél még egy kezdő fétismodell is jobb alakítást nyújt, (Itt kell megemlékeznünk Görög Zitáról, aki briliáns, szinte remekel filmben, kár hogy mindössze hat másodpercre tűnik fel) nem is beszélve a forgatókönyvről, ami annyira rossz, hogy ha az alkotók ezt a szinopszist adták volna be egy külső hollywoodi forgatókönyvíró tanfolyam házi feladataként, szégyenszemre ezerszer le kellett volna körmölniük a táblára, hogy "Soha többet nem írok ilyen nagy ökörséget"

A film elején kiderül, hogy a vérfarkasok és a vámpírok egy közös őstől származnak, aztán a későbbiekben már csak ezt a tényt próbálják megmagyarázni a forgatókönyvírók egyre nagyobb baromságokba hajszolva magukat és a történetet. Amikor például kiderül, hogy a szörnyszülöttek őse egy bizonyos Alexander Corvinus nevű magyar nemes volt, aki az ötödik században túlélte a pestist, még az én korántsem kórosan túlfejlett nemzeti büszkeségem is fellázad, és legszívesebb egy nagy bogrács csípős szegedi halászlébe fojtanám az összes alkotót, akik nem hogy nem néztek utána, hogy hol voltak, és mit csináltak a magyarok az ötödik században, de még a pestis szóra sem kerestek rá az interneten. Akkor viszont már sikoltani tudnék, amikor a fővámpír elmeséli, hogy Corvinus egyik gyermekét egy denevér, a másikat meg egy farkas harapta meg, így lettek vámpírok és vérfarkasok. Azt már az esetleges folytatásoktól rettegve el sem merem képzelni, hogy mi történne, ha Corvinus valamelyik leszármazottjáról kiderülne, hogy megmarta egy kecske, egy tehén, vagy esetleg, ha már a történelmi hűségnél tartunk, egy koala mackó.

Az idióta történetet csak az akció menthetné meg, már ha nem lenne elcsépelt és unalmas minden jelenet és fordulat. Az alkotók egyetlen percre sem tudtak elszabadulni a szórakoztatóipari kliséktől, így persze a történet csúcspontján, amikor egyénként már csak a hiperaktív kisiskolások voltak ébren a moziban, a főgonosz és hősünk puszta kézzel vív élet-halál párbajt, az utolsó kockákon pedig felvillan a folytatás lehetősége, ami persze újabb dollármilliókat hozhat Budapestnek, és egy unalmas, izzadságszagú estét az óvatlan mozijáróknak.