Amerika szokatlan kameraállásokból

A Titanic filmfesztiválon bemutatott négy jenki dokumentumfilm különböző nézőpontokból mutatja be az amerikai álomnak csúfolt intézményt, ráadásul az európai filmes hagyományoktól eltérő ábrázolásmód, a készítők szokatlan világlátása is sokat elárul a tengerentúli művészet- és történelemfelfogásról. Két alkotás a hatvanas-hetvenes évek lázongó generációját vizsgálja, míg a többi film az ezredforduló fogyasztói társadalmának építőit, és megbecsült tagjait mutatja be.

A Kameralánc című film nemcsak egy érdekes kordokumentum, hanem egy merész, formabontó filmes kísérlet is. A rendező, Kirby Dick ugyanis nem vacakolt méretes stábbal, hanem pár amerikai középiskolás kezébe nyomta a kamerát, mondják el ők, hogy mit gondolnak a világról és saját életükről. A több száz órányi felvételből aztán rendezőnk kiválogatta azokat a pillanatokat, amelyek véleménye szerint a legtöbbet árulnak el a mai fiatalokról. Az így elkészült film a sokszínűség ábrázolásának merev, néha propaganda ízű unalma ellenére is őszinte és hiteles alkotás lett, bár a magyar nézőknek sokkal többet mesél az amerikai középiskolások életének zsákutcáiról, az európai szemmel szokatlan lelki ürességről és sötétségről, mint a tolerancia amerikai diadaláról.

A Startup.com című dokumentumfilm viszont kerül minden prekoncepciót, és az események magasba csapó hullámait meglovagolva mutatja be két fiatal üzletember életén keresztül az amerikai dotkom biznisz dicsőséges felemelkedését és csúfos bukását. A magyar származású Chris Hegedus másfél éven keresztül követte Kaleilt és Tomot, a két középiskolai barátot, akik fejükbe vették, hogy létrehoznak egy on-line önkormányzati ügyfélszolgálatot, ami lehetővé teszi, hogy a polgárok az interneten keresztül intézzék ügyes bajos dolgaikat: a horgászengedély kiváltásától a közlekedési szabálysértés bírságának befizetéséig. A több mint másfél órás filmből megtudhatjuk, hogyan kell csekély tizenhétmillió dollárt összekalapozni egy jó ötlet segítségével, de az üzleti siker mellékhatásaként jelentkező magánéleti válságról is szó esik, barátságok és szerelmek hullnak szét, míg az üzletág mélyrepülése teljes kudarcba nem sodorja a vállalkozást.

A mindennapok apró tragédiái helyett a horrorfilm véres katarzisával foglalkozik az Amerikai rémálom című film, ami a trancsírozós-darabolós filmek hetvenes évekbeli sikerének okait kutatja a történelmi helyzet elemzésével. Sajnos az alkotók bedőltek a filmben megszólaló horrorfilm-rendezők mentegetőzésének, és elhitték a szemmel láthatóan dilettáns filmesztéták lila ködbe burkolt fejtegetéseit, akik a háborúellenes lázadás művészi megvalósulásaként mutatják be a perverz és öncélúan véres horrorfilmeket.

Ehhez hasonló tévutakra gyakran vetődnek az amerikai dokumentumfilmesek, a Titanicon bemutatott alkotások mégis megmutatták, hogy ebből a kevésbé objektív, a készítők érzelemivel telített alkotásokból is kaphatunk hiteles, őszinte képet az amerikai emberről és annak gondjairól.