Mária
-6 °C
-2 °C

Vihar előtti

2000.09.01. 17:22
Ha kritikát írnék a Viharzóna című filmről, kénytelen lennék elárulni, hogy mi a darab vége, ha viszont erre vetemednék, akkor sokan anyáznának, méghozzá teljes joggal. Ráadásul az opus megtekintésre érdemes - már csak a főszereplők: az óriási hullámok és Ross doki miatt is -, úgyhogy nem mondom el: süllyed, vagy nem süllyed? Helyette inkább álljon itt némi információ.
Végigizgulhatjuk néhány halász harcát az elemekkel
A film arról szól, hogy a kis hajó belekerül a nagy viharba és ottan küzd a túlélésért. Ez pedig igen drámai dolog, mivel a mentőegységeknek sok a dolga, ráadásul ők is viszonylag kicsik a viharhoz képest, ami olyan óriási, amekkorát Aigner Szilárd csak el tud elképzelni a szoláriumban.

Az első pillantásra kevéssé eredetinek tűnő történet két dolog miatt működőképes: egyrészt jól van megcsinálva, másrészt tényleg megtörtént. Ez utóbbi aspektus nem azért fontos, mert izgalmasabb lesz a film attól, hogy kilenc év fáziskéséssel végigizgulhatjuk néhány halász harcát az elemekkel, hanem mert talán emiatt többé-kevésbé emberi, nem agyon idealizált arcokkal és helyszínekkel találkozhatunk a filmben. E pozitívumok valószínűleg annak köszönhetők, hogy a történet helyszínéül szolgáló halász-kikötő, Gloucester egy órányi autóútra sincs Bostontól, a stáb tagjai pedig vették a fáradságot és kimentek a partra megnézni, milyen is egy halász közelről.

A látvány lenyűgöző, a történet dramaturgiailag a helyén van - már az is nagy dolog egy amerikai filmnél - főleg, ha sok pénzből készült -, ha egyáltalán van neki felépítése. (Az persze, hogy a film jól meg van csinálva, nem jelenti, hogy hibátlan is - de a hibákról csak akkor tudnék érdemben beszélni, ha elárulnám a történet végét.)

A vágások hatásosak
Egy vasmacska majdnem levitte a fejemet
Képek szépek, a vágások hatásosak (egy vasmacska majdnem levitte a fejemet), úgyhogy a rendező, az Oscar-díjas Wolfgang Petersen (A tengeralatjáró, avagy Das Boot), az operatőr John Seale (Az angol beteg, Esőember) és a vágó Richard Francis-Bruce (Hetedik, Remény rabjai) meg is érdemlik, hogy megemlítsem a nevüket. A speciális effektekért ugyanaz a John Frazier a felelős, aki az utóbbi évek legjobb katasztrófafilmjében, a Twister-ben alkotott maradandót a hurrikán által felszippantott tehéncsorda reptetésével.

Végezetül megdicsérném a színészeket is, élükön George Clooney-val, aki igen meggyőző, és rezzenéstelen arccal tűri a rendező azon arcátlan húzását is, hogy neki kell újraélesztenie egy embert. A többiekről szintén csak jót tudnék mondani, leszámítva talán a szerepét kissé túljátszó női kapitányt - de ő úgyis egy másik hajón van.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!