Nagypapa dugija

2003.10.10. 14:55
Hogyan keféltek az emberek a huszas években? Tényleg mindenki olyan modoros, gyors, szaggatott mozgású volt és veszettül forgatta a szemeit, mint Chaplin? Meglepő, de nem.
A történelem egyik méltatlanul kevéssé feszegetett kérdését tűzte napirendre Michel Reilhac francia producer, amikor csokorba gyűjtött 11 úgynevezett vintage pornófilmet. A francia filmművészet korai remekeit egy jónevű család pincéjéből mentették meg 300 másik epizóddal egyetemben.

A nagy műgonddal és állami támogatással feljavított állagú, 1905 és 1930 között készült rövidfilmeket a maguk idejében elitebb kupjerájokban vetítették bemelegítés gyanánt. Feltehetőleg ezzel magyarázható, hogy radikális túlsúlyt kapott az orális aktus összes formája, a penetrációt pedig néhány másodperc alatt elintézték és a szájraélvezés sem volt még divat.

Szabadosság, egyenlőség

A leszbi-akciók magától értetődően jelentkeznek, amint egynél több a női szereplők száma, de akkor sem állt meg a világ, ha egy négyes vetésforgóban épp két férfi került egymás mellé. Az igazi csemegét a végére hagyták, a három apáca, egy pap, egy kutya kombó vélhetőleg többek szemöldkét összeborzolja.

A filmek erotikus töltete 80 év távlatából megkopni látszik, s ezen a melankolikus zongoraaláfestés sem segít. Összességében inkább olyan érzés, mintha a régi családi fotóalbumban megtalálnánk a dédnagyszülők házikészítésű hácé-sorozatát: az első öt másodpercben meghökkentő, onnantól természetes érdeklődéssel figyel az ember. Ez itt a dédi a ház mögött. Ez itt a dédi a ház mögött a szamárral.

Már minálunk babám...

A válogatásból egyébként egy az egyben eredeztethető a komplett mai pornóipar. Megtalálható benne a kosztümös pornó (ahol a fogadóba betérő muskétás a bokrok között köt ki), a klasszikusok diszkóritmusban (Pillangó-kisasszony összejön a barátnőjével, meg egy másik csávóval), az amatőr utcánfelszedős, az iskolai elfeneklős vagy az apácashow.

A filmek szereplői helybéli kétkezi szexipari alkalmazottak és barátaik voltak, néhány színész-celebritást leszámítva. Az amatőr-jelleg némileg növeli a jelenetek szórakoztató faktorát, hiszen előfordul, hogy valakin lifeg az álbajusz, vagy belenevet a kamerázó stáb arcába. Az epizódok között produceri inzertek azonban vajmi kevés háttérinformációval szolgálnak, és az sem érthető, hogyan került a széria végére - az amúgy roppant mulatságos - amerikai Eveready Harton rajzfilm.