Röviden semmit. Jobban mondva semmi különöset. Még jobban mondva semmi olyasmit, amit ne tenne meg egy kora béli intelligens nő, aki mellesleg családanya és egy produkciós cég igazgatója egyben. A két Arquette-lány tiszteletére legyen mondva, hogy nem kerített nagy feneket - (sic!) nem elfelejteni, ide még visszatérünk - a dolognak: megszólította magát a színésznőt és még vagy harmincöt pályatársát Vanessa Redgreave-től Sharon Stone-n keresztül. Az eredmény: szép lassan kirajzolódik egy kép, amelyben Hollywood istenasszonyai Debra Winger visszavonulása ürügyén őszintén bevallják, nem félnek semmitől jobban, csak az öregedéstől, és nem győzik hajtogatni, mennyire tisztelik Debrát azért amit tett,. És mennyire meglépnék ugyanezt...
De nem merik.
Tanulságos, amikor Jane Fonda elmondja, mennyire kiakadt, amikor exférje, Ted Turner már a második randevún (!) arra kérte, hagyja abba a színészkedést, és akkor még nem is beszéltünk Whoopy Godberg keresetlen beszólásáról. "Végül is az öregedés nem gáz - mondja - egészen addig, amíg fel nem fedezed, mekkora lett a segged. Ez a legdurvább az egészben: hozzászokni, hogy egy idegen valagát cipeled a hátsódon, és meg kell barátkozni a gondolattal, hogy hozzád nőtt." (Mondtam, hogy visszatérünk!)
A film nem ad választ a nyitva hagyott kérdésekre. És Debra Winger sem. Rosanna Arquette szerint "Debra tüneményes személyiség és botrányosan jó színésznő. Van venne valami, ami botrányosan alulreprezentált a hollywoodi élbolyban - az alázat."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
