A II. világháborút követően, melyben pilótaként szolgált, a rádió és magazinok számára kezdett dolgozni (1948-ban egyik rádiójátékából film is készült, <i>The Bodyguard</i> címmel). Hamarosan megalakította saját, picinyke filmgyártó cégét, mely jó ideig abból tartotta fenn magát, hogy iparvállalatoknak készített rendelésre filmeket. E céggel hozta tető alá első nagyjátékfilmjét is, 1957-ben. Az <i>Áldozatok</i>nak Altman nem csupán rendezője, de írója és producere is volt. Rögtön ezután <i>A James Dean legenda</i> című dokumentumfilmje nyomán felfigyeltek rá, s egy sor megbízást kapott különböző tévétársaságoktól: egyebek mellett az <i>Alfred Hitchcock bemutatja</i>, a <i>Combat</i>, a <i>U.S. Marshal</i> és a <i>Bonanza</i> című sorozatok egyes epizódjait rendezte.
Altmannak bő egy évtizedet kellett várnia újabb nagyjátékfilmjéig, ám sem a <i>Visszaszámlálás</i>, sem pedig a rögtön ezután készült <i>Az a hideg nap a parkban</i> című mozija nem keltett különösebb feltűnést. Ennek ellenére 1970-ben mégis rábízták a <i>MASH</i> című film elkészítését, állítólag azért, mert az előtte felkért vagy másfél tucat rendező már visszautasította a forgatókönyvet. A koreai háborúban játszódó, egy orvosi különítmény kalandjait megéneklő groteszk tabló egy csapásra a világhírig katapultálta az ekkor már egyáltalán nem fiatal rendezőt. A film, mely hatalmas kasszasikernek bizonyult világszerte, Cannes-ban Arany Pálmát nyert, emellett Oscarra is jelölték.
A siker lehetővé tette, hogy Altman kísérletező kedve végre kiszabaduljon a palackból, s ettől kezdve jóformán nem telt el év, hogy a rendező ne rukkolt volna elő újabb nagyjátékfilmmel. Az újítás szándékától motiválva nagy kedvvel nyúlt hagyományos zsánerekhez: a <i>McCabe and Mrs. Miller</i> és a <i>Buffalo Bill és az indiánok</i> a western, a <i>Hosszú búcsú </i> a krimi, a <i>Kvintett</i> a sci-fi, a <i>Popeye</i> a képregény...
Ezt játsszák