Vencel
8 °C
24 °C

Hó hull a cédrusra

2000.04.17. 18:24
Amerikai sem lennék szívesen, ott sem egy kollektív seggrepacsi az élet, legalábbis az érzelmesebbek számára, hiszen van bőven elszámolni való, ha valaki okot keres a bűntudatra. A Hó hull a cédrusra, már regényként is eléggé nyomasztó volt, gondolom filmként sem egy kacagós, hátbaveregetős alkotás.
"Tehát előjönnek a régi sérelmek..."
Már az alaptörténet sem túl egyszerű. Amerikaiak és amerikai japánok élnek együtt az észak-nyugati partvidéken, egészen pontosan San Piedro szigetén, és alig várják, hogy elővehessék emlékeiket, mert az van bőven. Az alkalom elérkezik, amikor gyilkosság történik a szigeten, és a fehér amerikai megölésével egy japán származású amerikait gyanúsítanak. A filmről szóló szösszenet megírásának egyébként az a legnehezebb része, hogy a rengeteg hülye politikailag korrekt kategóriát megpróbálom rendesen használni, miközben a lap közepén már senki sem tudja, hogy miről van szó.

Tehát előjönnek a régi sérelmek, emlékek, sőt a film végére előkerül Fudzsikó elveszettnek hitt kistáskája is, amiben ugyancsak emlékeket őrzött, de a sós levegő teljesen tönkretette. A tárgyalás során egyesek úgy gondolják, mégsem volt olyan nagyszerű dolog táborba zárni a japánokat, egyesek pedig elveszett szerelmük miatt bánkódnak, mialatt az öreg, de nagyon lelkiismeretes védőügyvéd megpróbálja lerántani a múlt és jelen áttetsző fátylát. Ez alatt hó hull a cédrusra, mint azt az alkotás címe is említi, majd mindenre fény derül.

"A barátok, barátok maradnak..."

A barátok, barátok maradnak, a japán származású amerikaiak a fehér protestáns amerikaiak kezét férfiasan és erősen megszorítják, belenéznek a másik szemébe, és azt gondolják érdemes volt, a rosszak pedig nem szorítják meg egymás kezét és pont az ellenkezőjét gondolják. Így megy ez.