Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNos vannak ennél különösebb vágyak is, az egyik barátom például azt tervezi, hogy egyszer egy motoros sárkányról leszarja egy luxus Mercedes szélvédőjét, ami azért alapötletnek kissé jobb, mint ez a szemét.
De maradjunk az alaptémánál, miszerint ez a két szerencsétlen hülye szerencsés hülyévé szeretne válni, és az alkotók szándéka szerint ezen a közönségnek nevetnie kéne. Nos mázlimra nem ismerem a közönség véleményét, de mivel nem is érdekel bátran leírhatom, hogy a jelek szerint ez a nyár legszarabb, legostobább és minden bizonnyal legtahóbb filmje, amiről még Beleznay Endre is csak akkor mondana jót, ha duplájára emelnék a Csííízben a gázsiját.
Sokkal szívesebben beszélnék magamról, vagy a Városligeti-tó felszínén alkonyatkor megcsillanó fényekről, nem beszélve a tegnapelőtt délutánról, amiről talán mégsem.
Szóval még a multiplexófüggő konzumidióták ízléshatárát is bőven alulmúló témaválasztás méltó kivitelezésével van dolgunk, mely egy reménytelenül sötét jövő árnyékát vetíti (képzavar) felénk, ahol a seggfejek ügyvezető igazgatók lehetnek, vagy népszerű lemezlovasok, és erről még filmet is készít egy frusztrált gyökér.
Én is tudom, hogy ez a jelen, de az előbbi mondat nélkül nem lett volna teljes a flekk.