A kisdrogos

A posztszovjet utódállamok filmművészete elég lassan csordogál be a magyar piacra, Mihajlo Makivszki alkotása is csupán egy kópiával érkezett, de érdemes volt kivárni, mert míg a baltiak becsatlakoztak az európai trendbe, a fiatal ukrán rendező klasszikus ukrán filmet csinált a maga és országa szerény eszközeivel.

A fekete-fehér film tizenéves heroinistákról szól, akik Dáciákat lopnak, hogy kielégítsék szenvedélyüket. Vezérük Pavlo Kran, aki tizenkét évesen még mindig kisdobos, mert osztályfőnöke nem javasolta úttörőnek, mivel egy kezeletlen tömörfa asztalappal három ízben hátba vágta, amikor hármast adott a földrajz dolgozatára. Pavlo annyira elkeseredett amiatt, hogy nem lehet úttörő, hogy kerülni kezdte az iskolát és idős néniket molesztált a GUM előtt, míg végül odacsapódott heroinista kortársainak bandájához, akik szintén idős hölgyeket molesztáltak a GUM előtt. A közös érdeklődés hamar összehozta őket, reggel feltoltak egy pakettet, aztán együtt molesztálták az idős hölgyeket a GUM előtt. Életük tehát kilátástalan és céltalan volt, nem szólt másról, mint a másnapi adag megszerzéséről és idős nők molesztálásáról a GUM előtt, de ők eleinte nem érezték ezt, csupán jól érezték magukat, míg egy napon már egyetlen idős hölgy sem mert a GUM előtt tartózkodni, és ekkor Pavlo és bandája végleg elvesztette minden motivációját, csak álltak hülyén a GUM előtt, de egy fia idős asszony sem közeledett vagy távolodott, és ekkor összeomlott a világuk.

Szerencsére a Kisdrogosokra felfigyelt egy szolgálaton kívüli exszovjet kihallgató tiszt, aki megjárta Afganisztánt, elvált és alkoholista lett, tehát mindent tudott az életről, amit csak lehetett, és beszélgetni kezdett Pavloval, aki hamarosan felfigyelt a szolgálaton kívüli kihallgató tiszt emberi értékeire, és hamarosan különös barátság alakult ki a két ember között. A tiszt először a repülőgép-modellezésre próbálta rávenni Pavlot, de neki annyira remegett a keze, hogy képtelen volt összeilleszteni két darabot, úgyhogy rámentek inkább a sárkányeregetesre. A film legmeghatóbb és legfelemelőbb pillanata, amikor Pavlo és a tiszt ordítva eregetnek egy nagy sárga sárkányt a háttérben Kijevvel, majd egymás vállát átfogva belekacagnak a szélbe.

A banda feloszlik, tagjai hasznos elfoglaltságot találnak maguknak, szakkörökbe járnak, tanulnak, néhányan pedig idős hölgyeket molesztálnak a Hmelnyickij Kifőzde előtt. Pavlo azonban ezen már csak nevet, és hamarosan úttörő lesz, majd az iskola után önként bevonul a hadseregbe, ahol három hónap után véletlenül elgázolja egy tank.