További PKI cikkek
A kunok geostratégiai pozíciója már-már tarthatatlan |
A vének a kérdést a maga komplexitásában tárgyalják, azaz egyszerre szeretnék kezelni a földrajzi hátrányt, az anyagit és a szabadidő hasznos eltöltését, és arra következtetésre jutnak, hogy a törzsnek ezentúl kalózkodással kell foglalkoznia. Már az első rugdalás előtt a többiek elé terjesztik a javaslatot, ami zajos tetszést arat.
Minden adott a kevesebb mint hivatásváltoztatás, de több mint új foglalkozáshoz, csupán a rendelkezésre álló medencét kell feltölteni vízzel, ami azért nem lebecsülendő probléma.
Megszületik a döntés, hogy valakit el kell küldeni vízért, és a választás a törzs legjobb futójára esik, akinek az esze is helyén van. A törzs összegyűjti minden kincsét, a rejtekhelyről előkerülnek egymás féltett ékszerei, sőt még némi készpénz is, a fiú pedig útnak indul, hogy vizet hozzon a messzi tengerből.
Liszabonban adtak neki egy cipót, meg egy pint sört |
Mivel nem tisztázták pontosan, hogy melyik tengerhez menjen, mintegy nyolc hónapi vándorlás után megérkezett a fiú Liszabonba, ahol ugyancsak meglepődtek, amikor elmondta, mit akar, de nem bántották, hanem adtak neki egy cipót, meg egy pint sört, és sajnálattal közölték vele, hogy a tenger ezen az oldalon nagyon koszos, de a túlparton sokkal tisztább, ráadásul ott olcsóbb is a víz.
Mindezt a fiú leveléből tudjuk meg, amit a kunok felolvastattak maguknak a besenyőkkel, sőt az is kiderült, hogy a fiú hajóra szállt, és elindult a tópart felé.
A szerencsés megérkezés után a fiú tárgyalásokba bocsátkozott az amerikaiakkal, de ők azt mondták, hogy az egész hülyeség, amit igazság szerint már a fiú is sejtett, úgyhogy az összegyűjtött kincsekből vásárolt egy óceán parti házat, és vállalkozni kezdett, majd hamarosan megismerkedett egy lánnyal.
Így indul Almos W. Cohen Jr. családjának története, és így végződik a film.