Kúnos-kuntalan

2000.10.03. 17:15
Almos W. Cohen Jr. hollywoodi filmrendező gyökereihez nyúlt vissza, midőn megrendezte a Kúnos kuntalan című vígjátékát, ami az Egyesült Államokban egyértelmű és látványos bukás volt, de az alkotó nem is oda szánta, hanem kifejezetten Kelet-Közép Európába, ahol értik a kifejező, mély és finom humort. W. Cohen Jr. családja történetét dolgozza fel a mintegy három órás, generációkon átívelő műben.
A kunok geostratégiai pozíciója már-már tarthatatlan
A film a kunok táborában kezdődik, ahol a törzs vezetősége fingóversenyen méri össze tudását, de így is túl lassan telik az idő, mire összeülnek, de úgy is. Egy nagy medence alján laknak, ahol sár van és büdös, napjaik nagy része azzal telik, hogy próbálják kitalálni, mihez is kezdjenek, maradék idejükben pedig koszvadt állatseregletüket terelgetik. Geostratégia pozíciójuk már-már tarthatatlan, ráadásul mindannyian tetvesek, ezért összehívják a Vének Tanácsát, azzal a megkötéssel, hogy nem kapnak enni, amíg megoldást nem találnak erre a tarthatatlan helyzetre, ráadásul minden egész órában megrugdossák őket, ha tötymörögnek.

A vének a kérdést a maga komplexitásában tárgyalják, azaz egyszerre szeretnék kezelni a földrajzi hátrányt, az anyagit és a szabadidő hasznos eltöltését, és arra következtetésre jutnak, hogy a törzsnek ezentúl kalózkodással kell foglalkoznia. Már az első rugdalás előtt a többiek elé terjesztik a javaslatot, ami zajos tetszést arat.

Minden adott a kevesebb mint hivatásváltoztatás, de több mint új foglalkozáshoz, csupán a rendelkezésre álló medencét kell feltölteni vízzel, ami azért nem lebecsülendő probléma.

Megszületik a döntés, hogy valakit el kell küldeni vízért, és a választás a törzs legjobb futójára esik, akinek az esze is helyén van. A törzs összegyűjti minden kincsét, a rejtekhelyről előkerülnek egymás féltett ékszerei, sőt még némi készpénz is, a fiú pedig útnak indul, hogy vizet hozzon a messzi tengerből.

Liszabonban adtak neki egy cipót, meg egy pint sört
Utazása során megannyi tréfás és megható kaland történik vele, csodás városokat lát, gyönyörű tájakon halad keresztül, akadnak, akik segítik, akadnak, akik kinevetik, de ő nem adja fel, csak megy tovább a tenger felé.

Mivel nem tisztázták pontosan, hogy melyik tengerhez menjen, mintegy nyolc hónapi vándorlás után megérkezett a fiú Liszabonba, ahol ugyancsak meglepődtek, amikor elmondta, mit akar, de nem bántották, hanem adtak neki egy cipót, meg egy pint sört, és sajnálattal közölték vele, hogy a tenger ezen az oldalon nagyon koszos, de a túlparton sokkal tisztább, ráadásul ott olcsóbb is a víz.

Mindezt a fiú leveléből tudjuk meg, amit a kunok felolvastattak maguknak a besenyőkkel, sőt az is kiderült, hogy a fiú hajóra szállt, és elindult a tópart felé.

A szerencsés megérkezés után a fiú tárgyalásokba bocsátkozott az amerikaiakkal, de ők azt mondták, hogy az egész hülyeség, amit igazság szerint már a fiú is sejtett, úgyhogy az összegyűjtött kincsekből vásárolt egy óceán parti házat, és vállalkozni kezdett, majd hamarosan megismerkedett egy lánnyal.

Így indul Almos W. Cohen Jr. családjának története, és így végződik a film.