A vérző doktor

A futószalag mellett fogalmazódott meg benne első filmjének alapötlete, miszerint egy homoszexuális orvost elbocsájtanak a ploesti medvefeldolgozóból, amikor kiderül, hogy szemkontaktusba keveredett a művezetővel, aki annyira kancsal volt, hogy csak három hét után tett feljelentést, amikor Doina, a medvetalp-meós felhívta rá a figyelmét.

A doktor úgy dönt, hogy megkeresi régi szerelmét, és eközben olyan helyekre is eljut, ahová a kamera is csak alig tudja követni. A keresés, a kétségbeesett kutatás himnusza ez a film, hosszú, stabil snittekben láthatjuk a doktort, amint keres, fáradtan és éhesen járja azokat a dolgokat, amiket Romániában utcának neveznek, miközben egyre aortizálódó kabátjába törli könnyeit. Nincs pénze, nincs hitelkártyája, kis falvakban vállal illegálisan műtéteket, hogy fenntartsa magát, néha fogat húz, néha birkák szülésénél segédkezik, míg el nem jut a Zsil völgyébe, ahol senkit sem talál.

A Zsil völgye olyan üres, mint egy államtitkári ígéret, viszont olyan viharos, akár egy napirend előtti székfoglaló, a doktor pedig elmegy a lakatlan házak előtt, végigmegy azon a dolgon, amit Romániában utcának neveznek és már sírni sincs ereje. A keresés azonban nem áll meg, nem érhet véget ezzel a kudarccal, úgyhogy a doktor szekeret bérel, és elindul északra, a bányászok után.

A Nap rézsút világítja meg a Földet, az árnyékok furcsa ábrákat vésnek az egyébként használaton kívüli szántóföldekre, miközben Imiscu zenéje szól, a reménytelenség és végtelenség akkordjai, egy olyan szimfónia tételei, amelynek befejezetlensége garantált , de nyomában víz és tűz fakad. Hibátlan képek váltják egymást, a nagyszerű operatőri munka ikonjai, miközben a reménytelenségben végre felcsillan a remény, a sötét távolban egy csapatot látunk furkósbotokkal, amit a doktor félreért, és szaladni kezd, kabátjának maradéka lobog a szélben.

Szerelme azonban nincs közöttük, Halta Neptunba ment és beállt profi strandsakkozónak, miután ingaóráját eladta egy magyar rongyművelőnek, akit a sepsiárokszállási vásáron ismert meg, mint vevőt. A harsonák felüvöltenek, a tárogatók óvatosan felenek nekik, az ég kékje feketébe vált, vihar érkezik, a táj olyan, mint egy húsvéti pizza, a doktor úgy dönt, hogy nem megy tovább, nem keresi tovább elveszett szerelmét, inkább beáll a bányászok közé, akik eleinte fenntartásokkal kezelik, de aztán, amikor egy bányászlámpa és egy pufajkanadrág segítségével kiveszi egyikük féregnyúlványát, befogadják maguk közé. Ezentúl velük vándorol verésről verésre, de szemében mindig ott csillog a fantasztikus másság, a lebírhatatlan szeretet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!